Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Lakáskultúra
kíméljék. De ahol 2—3 generáció élt együtt, ott lakóháznak is használták. A padlás szoba a felszabadulás előtt csak a jobb módúak kiváltsága volt. Eddig a szobák padlózata döngölt agyag, amelyet nem locsolással cifráztak, hanem mikor betapasztották, beszórták törekkel, majd az agyagot (hlina) összekeverték kravajcienkával (tehántrágya) és ezzel felkenték a padlózatot. Ha ez megszáradt, az egészet beszórták finom homokkal. Ma ilyen padlózat már nincs. 1950 körül még akadt ilyen konyha, vagy folyosó. 1962 óta a jó állapotban levő házakat is lebontják. Helyette sátortetős kocka alakú házakat építenek. Ezekben az utcai oldalon két szoba helyezkedik el. Általános a három de még inkább a négyszobás ház. A telek kert felőli része felé benyúlva ezt az épületrészt „L” alakúra toldják. Itt helyezik el a konyhákat, az éléskamrát, a kamrát, a pincelejárót és a garázst is. A házat a múlt század végén még nem pingrálták, csak kívül-belül fehérre meszelték. Majd a péceli vásárban vett minták segítségével a fehérre meszelt falra pingáltak. Később jött szokásba — és ez még 1950-ben is látható volt —, hogy a falat főleg kékkel díszítették. Az ajtókat, ablakokat is ultramarinkékre, majd az 50-es évek végén libuskazöldve festették. Ekkor a házak díszítésére kék, zöld és lila minták is kerültek. A minták közül a nagy virágokat, a leveleket kedvelték a legjobban. Ilyen sablonokat egyik másik íróasszony is rajzolt, amit egymásnak kölcsönadtak. Szabad kézzel soha nem pingáltak. Az 1950-es évek végétől a lakás festését festőmesterekre bízták. A festéshez sokféle színt, aranyat, ezüstöt is használtak, és a mintákat a mennyezetre is felviszik. Az ajtók, ablakok minden esetben fehérre zománcozottak. 1949-ben még alig akadt kerítés a házak körül. Ha volt, deszkából készült. Ezeket vízszintesen erősítették az oszlopokhoz. A kertek közti telekhatárt rőzsével „lesza” választották el, vagy csak a „borozda” barázda jelezte, hogy hol a határ. Ekkor ritka volt a virágoskert is. Ma minden ház bekerített, és az utca felől virágoskert is van. Jellegzetes virágaik: az árvácska, a gyöngyvirág, harangvirág, pünkösdi- és bazsarózsa, rozmaring és bazsalikom „bazsalicska”. Bútorok Az első szobában az egyik legfontosabb bútordarab az ágy (26. kép), melyet az egyik oldalfal mentén helyeztek el. Fekvésre nem használták, hanem a díszes végű vánkosokat (vánkus) helyezték el 138
