Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A viselet alkalmai
A fehér selyemruha alá 8—12 piglyuvanliát vettek magukra. A 40 év körüliek, akiknek már nem illik a fehér, halványzöld, vagy halványkék barchetkába öltöztek ugyanilyen színű kiegészítőkkel. Advent ideje alatt fekete festőruhában, fekete hozzá való kötényben mentek a templomban. A kötény hímzése a nagyböjtihez hasonlóan sötétkék, sötétlila vagy zöld lehetett. A fejükre fekete szövet- vagy plüsskendöt kötöttek. Mivel tél volt, vállukra meleg kendőt tettek. Karácsony első napja: Kék selyemruhát vettek fel a megfelelő színű kiegészítőkkel. Karácsony másodnapja: Ismét a fehér színt illett magukra ölteni. Szilveszter: estéjén is fehér ruhát kellett felvenni. Ezen a napon az éjféli istentiszteletre még a lányok is feltették a fehér vasalt kendőt. A legtöbb lány ezen az éjszakán a templomból egyenesen a bálba ment. Üjév napján tűzpiros vagy rózsaszín ruhához ugyanolyan színű kendőt tettek a fejükre. A harisnya ekkor is fehér volt. A 40 év körüli asszonyok a piros barchetká hoz lila, vagy zöld harisnyát húzkendőt tettek a fejükre. A harisnya ekkor is fehér volt. A 40 év körüli asszonyok a piros barchetkához lila, vagy zöld harisnyát húznak fel. Nagyböjt idején ugyanúgy öltözködnek, mint advent idején. Nagypénteken valamennyi ruhadarab teljesen fekete. A felső szoknya selyemmintás szövet, hímzés csak a kötényen van, az is sötétkék vagy lila színnel. Az asszonyok, lányok munkaruhája. Az asszonyok, lányok hétköznapi ruhájának alkalmazkodni kellett a nők főmunkájához, a mezei munkához, főleg a paradicsomtermeléshez és az ezzel járó budapesti piacozáshoz is. A mezei munkához tavasszal, ősszel alkalmas volt a csizma, a több szoknya, a derékon alul átkötött kötény és a hónuk alatt átkötött, nem a vállon átvetett meleg kendő és a bekecs. Nyáron a sok bő szoknyából annyit hagytak magukon, amennyi szellős, kellemes volt. Mezítláb dolgoztak a földön, ha már meleg volt a csizma. A fejkendőt ilyenkor lazán hátrakötötték, vagy tenyérnyi szélesre összehajtogatva kötötték át a kontyuk alatt. A budapesti piacokon hajnalban az áru melletti több őrá'; álldogálásra is igen alkalmas volt a csizma és a bekecs. A meleg kendőnek a leírt módon való praktikus felköt őse sem akadályozta őket az áruval való munkában. 119
