Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet
Katáé, Kissné Laukó Márikáé és Fényes Mihálynéé, melyek a Falumúzeum gyűjteményanyagát gazdagítják. A fehér lyukashímzés felett cifra betűkkel (40., 45. kép) sötétlila, sötétkék vagy piros fonallal van bevarrva viselőjének a neve, betűnként egy-egy virággal díszítve. Érdekes darab az, amelyiknek mintáiba viselőjének nevét hímezték úgy, hogy a lyukashímzés egy-egy motívumának közepébe egy-egy betűt rajzoltak. A vasalt kendőnek és a selyemnek felkötés előtt cirokszálat tesznek a hajtásába, hogy jól álljon. A vasaltat fejen kötik meg, megkötve veszik le, ágyra fektetve tartják, ha használaton kívül van. Egy-egy mosás-vasalás után ugyanis csak egyszer lehet megkötni. Fej kendő nélkül régebben asszony nem ment az utcára. Érdekes, hogy a lányok, akik a templomba hajadonfővel mentek, 25 évvel ezelőtt az iskolában még az osztályteremben is nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy fejükön legyen a kendő. Ma a népviseletben járó asszonyok is engednek íratlan törvényeikből. A százvirágos selyemből és a plüssből minden szoknyához van megfelelő színű, tehát mindegyikből van 6—7 darab is. A vasaltból és a gyolcs százvirágosból elég a 2—3 darab. A menyasszonyi ruha (48., 49., 58. kép), mint az élet egyik legjelesebb napjára készített öltözet az adott korokban mindig a legszebb, legpompásabb ruhadarab volt. A századforduló táján élt menyasszony ruhája sötét liláskék, indigókék brokát volt. Fekete csipkével, gyönggyel és flitterrel díszítették. A kacabaj alá kötötték a sötét színű, négyzet alakú nyakrakendő t. A sata akkor is tartozéka volt a menyasszonyi ruhának, de hímzés nem volt rajta. A fejdísz (58. kép) stílusban azonos az 1968-ban használt menyaszszonyi fejdísszel, de ha lehet még szebb volt annál. Fő ékessége a kb. 1 cm átmérőjű, sok foncsorozott üveggömb, szögletes vagy kerek 15 mm-es tükröcske, arasznyi hosszú aranyozott vagy ezüstözött búzakalász, ujjnyi hosszú, spirál alakú, és ezüstözött rezgők és ezüst szálak füzére, melyet a menyasszony hajára illesztettek úgy, hogy a homlokától a tarkójáig az egész fejét befedte. Erre hátul 5 db 15 cm széles színes gyári hímzésű „kanadai” selyemszalagot tűztek, melynek alsó széle a szoknya aljáig ért. A szalagokat kétoldalt a fejdíszből induló egy-egy fentebb leírt füzér zárta le. Ezek is a szoknya alsó széléig értek. A legutolsó népviseletes menyasszonynak a hímzett szalag alá fehér taftszalagot tettek. A századforduló táján a menyasszony harisnyája fekete volt. Erre csizmát húztak. 109
