Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

56. kép Hozzátartozott a menyasszony öltözetéhez a zsebkendő, a piros alma a belé tűzött rozmaringgal (48. kép). 20—25 éve már világoskék brokátban esküdtek. Napjainkban (1968 óta) tárcsái ruhás menyasszony már nincs és nem is lesz, mivel a lányok nem járnak népviseletben. A legutolsó (Kiss Anna) népviseletes menyasszonynak (1968) a ru­hája fehér brokát volt csemerszkával. A sata széle nagy arasznyira lyukashímzés mintasorral volt kivarrva. A mintasor felső részén két cm széles világoskék szalagot húztak az erre a célra kialakított vi­rágsorba. A szalag felett az egész kötényt elszórtan virágokkal hí­mezték tele. A fehér brokáthoz fehér harisnya és lakkos szárú, harmónikás torkú csizma illett. A ruha alatt 10—12 db keményre vasalt csipkés szélű alsószoknya (49. kép), pigljuvanka volt. Ebből látszott ki kissé térd alatt az ugyancsak keményre vasalt csipkés bugyiszár. A fehér brokátanyagon világoskék koszorúval körülhímzett hosszú selyem rojtú nyakrakendőt (58. kép), a blúz, „csemerszka” fölé kö­tötték. A brokátruha díszei (szalag és a belehímzett apró virágok is) világoskékek voltak. A hímzett zsebkendő (48. kép), az alma és a rozmaring sem hiá­nyoztak. 110

Next

/
Thumbnails
Contents