Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ELETEM ES KOROM ügyminiszterrel, hogy ezután is elég legyen nekik háromévenként, (Derültség jobbfelől) vagy Isten neki, hát kétévenként egy közgyűlést tartani. így alkudoztak ok azzal a belügyminiszterrel, akit nem átallották ugyanakkor azzal gyanúsítani, hogy ő akadályozza a közgyűlések tartását." E szavak hallatára a szociáldemokraták nehéz helyzetben voltak. Szeder Ferenc sem mondta már, hogy „nem igaz, Viczián képviselő úr", csupán szellemes akart lenni és közbekiáltott: „végre egy egészséges költségvetési beszéd!" mire a jobboldalról azzal feleltek: „persze, hogy az". A szélsobaloldal derültséget mutatott, de mikor Graeffl Jenő

165 rájuk kiáltott, hogy „le vannak leplezve", zajt csaptak. Erre meg Gaál Gaszton

166 kérdezte tőlük, hogy „ez a szólásszabadság?" Esztergályos János

167 a szintén jelenlevő belügyminiszterre bosszankodott és odakiáltott neki, hogy „a belügyminiszter úr adja Vicziánnak a tanácsokat!" Rakovszky belügyminiszter mosolyogva felelte: „Egy szót sem beszéltünk", amint hogy úgy is volt. Nem volt szükségem e téren tanácsokra. S a zaj elültével folytattam beszédemet: „Én minden vitában szeretem meghallgatni az ellenfél véleményét is. Ezúttal arra nézve, hogy miért félnek ok a közgyűlések tartásától. Ok azt mondják, hogy minden egyes közgyűlés borzasztó nagy összegbe kerül (Derültség jobbfelől), minden egyes közgyűlés százmillió a szakszervezet terhére. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezzel szemben a keresztényszocialista szakszervezetek ezt nem mondják. Ok saját jószántukból is akarnak minden évben közgyűlést tartani." A zaj a szélsöbaloldalon egyre növekedett. Az elnök alig győzte lecsillapítani a szociáldemokrata zajongókat. „Idegeikre ment!", szólt közbe Zsirkay János.

168 Végre szóhoz jutottam és tovább mérlegeltem az ellenfél álláspontját. „Hiszen — állapítottam meg — nem taggyűlésről van szó, hanem küldöttközgyűlésről. De bármiként is és bármennyibe kerüljön is a közgyűlés, anélkül nincs önkormányzat, csak abszolutizmus van. Ott nincs egyesületi jog s a tagok érdeke és kívánsága kellőképpen kifejezésre sem juttatható. (Úgy van! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.)" Ezután megállapítottam, hogy a szociáldemokrata szakszervezeti vezető urak nem is akarnak komoly önkormányzatot. „Áttanulmányoztam az összes alapszabályzatokat és határozottan állíthatom, hogy ezek olyan gon16

' Graeffl Jenő (1853-1933) kormánypárti képviselő, később felsőházi tag 166 Gaál Gaszton (1868-1932) földbirtokos, kormánypárti, majd ellenzéki képviselő, később a Független Kisgazdapárt első elnöke. 167 Esztergályos János (1873-1941) vasmunkás, szociáldemokrata politikus és képviselő 168 Zsirkay János (1880-1940) újságíró, író, politikus, fajvédő képviselő. Hozzá kell tennünk, hogy az emlékező némiképp stilizál: a szociáldemokrata képviselők a vitában figyelmeztették a munkásegylet és a szakszervezet közötti különbségre. 112