Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM dosan vannak összeállítva, hogy ott ugyan a választásokon holmi rakoncátlan elem be nem juthat a közgyűlésbe. De a vezető uraknak ez sem elég. Az összes szakszervezetek alapszabályai meglehetősen egy húron pendülnek, s alig különböznek Rothenstein képviselő úr szakszervezeti alapszabályainak következő rendelkezésétől: »Indítványokat a közgyűlésen csak az egyesületi választmány, a felügyelőbizottság, vagy egyes kerületek nyújthatnak be. Utóbbiak azokat a közgyűlés határnapja előtt 24 nappal a választmányhoz tartoznak írásban beterjeszteni. A már egyszer eldöntött indítványok egy éven belül közgyűlés elé nem terjeszthetők.« Közgyűlést azonban csak háromévenként tartanak vagy akarnának tartani. (Derültség a jobboldalon.) Szóval ez is csak nesze semmi, fogd meg jól. A tagok személyi jogairól pedig egyáltalán szó sem esik." Peyer Károly itt közbeszólt: „Nézze meg a keresztény szakszervezeteket, ugyanúgy van ez az ő alapszabályukban is." Rögtön válaszoltam: „Megnéztem és ott nem úgy van. Ott igenis indítványozási joga van a közgyűlés minden egyes tagjának." Később úgy folytattam: „Önök nekünk sokszor szemünkre vetették már a rég elmúlt korok nemességének a jobbágyokkal szemben elkövetett hibáit is. Pedig manapság meg éppen Önök azok, akik az ipari munkásságot a jobbágyság legsötétebb korszakára emlékeztető helyhezkötöttségbe szorítják. Teszik ezt az ún. »paritásos munkaközvetítő intézeteik« útján. Csaknem minden szakszervezetük mellett működik ilyen intézet, melyet a szakszervezet vezetősége létesít a kapitalistákkal közösen. Mert Önök, miként a fővárosi választásoknál megtalálták a kapcsolatot a kapitalistákkal és közös jelölőlistával mentek harcba a középosztály, a kisiparosság és a keresztényszocialista munkások ellen, éppúgy megtalálják a kapitalistákkal az együttműködés útját ott is, ahol a munkásságtól közös erővel megvonják a munkaszabadságot és ezzel együtt a szabadköltözködési jogot is. (Lendvai István: Miért nem hozunk törvényt a munka szabadságáról?) Itt van a kezemben egy ilyen paritásos munkaközvetítő intézet szabályzata, azé, amely a Rothenstein képviselő úr nyomdász-szakszervezete mellett működik. A tisztelt Nemzetgyűlés minden egyes tagjának szíves figyelmébe ajánlom ezt. Nagyon komoly dolog ez. (Halljuk! Halljuk!) Nem játék a szavakkal, de itt igenis a munkásság szabad költözködéséről és munkaszabadságáról van szó, amelyet a tisztelt szociáldemokrata szakszervezeti vezetők valósággal jobbágyi sorsban kívánnak tartani. Jól tudom, mert sokszor volt alkalmam hivatalosan, de privátim is beszélgetni szakszervezeti munkásokkal, hogy milyen keserű nekik ez a »paritásos munkaközvetítés«. Ha méltóztatunk figyelemmel meghallgatni ennek a rendelkezéseit, mindenki megértheti, hogy miért olyan elkeseredett a szakszervezeti munkásság nem csak saját vezetőivel, hanem a kormánnyal és a többségi párttal 113