Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Evégből pedig Szálasi február 28-ra (1945) 17 képviselőt hívott magához élükön Tasnádi-Nagy András

372 házelnökkel, Hóman Bálinttal és Jaross Andorral, és erősen forszírozta, hogy lépjenek be az б nyilas pártjába. A meghívott képviselők megtagadták a „nemzetvezető" kívánságát és igen nyugtalan hangulatban távoztak az értekezletről. Másnap az óvóhelyen elmondták, hogy nagy vita folyt közjogi kérdésekről, és igen ironikusan beszéltek Szálasi szellemi képességéről. A felsőház december 20-án (1944) tartotta Sopronban első ülését. Ennek megnyitásán a Városház nagytermében én is megjelentem. Rátz Jenő,

373 az új elnök és közben rövid ideig báró Feilitzsch Bertold,

374 az új alelnök elnököltek. Mintegy 25 felsőházi tag volt jelen. Részemről azonban csak az elnöki bejelentéseiket hallgattam meg, és a napirendre térés előtt eltávoztam az ülésről. Az azutáni üléseken sem vettem részt. Ezt szándékosan tettem, mert tisztában voltam azzal, hogy a Szálasi-rezsimet nem támogathatom. De még puszta jelenlétemmel sem akartam a kormánytámogatás látszatát kelteni és ezzel Szálasi akkor még kellően nem tisztázott, de mindenesetre igen kétes körülmények közt létrejött kormányzásáért bármi felelősséget is viselni. Viszont ellenzéki politika folytatásának a nemzeti tragédia tetőfokán részemről sem célja, sem értelme nem lett volna, és ilyesmi senki másnak sem jutott eszébe. Azelőtt a felsőházi tagokat, de csak a vidéken lakókat, ún. jelenléti díj illette. Engem mint budapesti lakost, ez sem illetett és azt nem is élveztem soha. Ezúttal azonban a felsőházi tagoknak jelentékeny fix összeget, fejenként hatezer pengőt utaltak ki. Az altiszt a december 20-án tartott ülésen nekem is kézbesítette az erről szóló nyugtát. Én nem vettem át, mondván, hogy nem kívánom a díjazást igénybe venni. De csakhamar Izsák Gyula,

375 a Ház tisztviselője visszahozta a nyugtát, sőt a pénzt is hozta, és izgatott hangon figyelmeztetett, hogy azt okvetlen föl kell vennem, mert különben „feketelistára kerülök". A feketelista abban az időben nem volt tréfadolog. A mentelmi jogot kutyába sem vették, és felsőházi tagokat, még megyés püspököket is könnyen bekótereztek. Semmi esetre sem akartam fölöslegesen kiélezni a dolgot és törvényhozó társaimat sem akartam megsérteni, kik közül többekkel szívélyes, jó viszonyban voltam. A válságos helyzetben nem csak magam, de feleségem életét sem kockáztathattam a húr túlságos feszítésével, mert még 372 Tasnádi Nagy András (1882-1956) ügyvéd, politikus, református főgondnok, 1933 és 1938 között államtitkár különböző minisztériumokban, 1938-1939-ben igazságügyi miniszter, a háború után börtönbüntetésre ítélték 373 Rátz Jenő (1882—1952) katonatiszt, vezérkari főnök, vezérezredes, 1938-ban honvédelmi miniszter, a Sztójay-kormány miniszterelnök-helyettese, a felsőház elnöke 374 Feilitzsch Berthold (1867-1949) volt főispán, politikus, az Etelközi Szövetség vezetője, heraldikus 375 Izsák Gyula (szül: 1884) rovargyűjtő, mezőgazdasági szakíró, felsőházi főterembiztos 284