Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VI. JÖN A TATÁR útlevelünkhöz a német vízum megszerezhetése is a felsőház elnökségének véleményezésétől függött. Tehát átvettem a pénzt, amire szükségem sem volt, és azt sem tudtam, hogy elfogulatlan megítélés szerint jogilag és erkölcsileg miként fog minősülni e pénzeknek a felsőház aránylag kis töredéke részéről saját céljaira való igénybevétele. De a feketelistával való veszélyes fenyegetéstől eltekintve megnyugtatta lelkiismeretemet az is, hogy én a fölvett bankókat meg fogom őrizni és jobb időkben, ha jönnek ilyenek, vissza fogom szolgáltatni. Ha pedig a pengő elveszti értékét, akkor úgyis minden mindegy lesz az államnak is. Jobb idők nem jöttek. De a hat ezrest ma is őrzöm eredeti példányaiban. A soproni országgyűlés idején később még egyszer esedékessé vált hasonló illetményösszeg. Akkor nem erőltette senki sem a pénz fölvételét, tehát nem is vettem föl. Viszont később (főleg a menekülésnél) úgy éreztem, hogy alighanem „feketelistára kerültem". Lehet, hogy ennek egyéb oka is volt. Nevezetesen már kezdetben is úgy vettem észre, hogy nevesebb egyének hiányában nekem a felsőházban „előkelő" szerepet szántak. A már említett okokból azonban ezt sem vállalhattam. Már a felsőháznak Sopronba érkezésekor Izsák Gyula felsőházi tisztviselőtől arról értesültem, hogy az októberi nagy rezsimváltáskor Budapesten nagyon kerestek engem, mert engem akartak a felsőház háznagyává megválasztani, és csak az én távollétem miatt választották meg azzá Krűgert.

376 Részemről mindjárt megmondtam Izsáknak, hogy örülök jelen nem létemnek, mert én a szóban levő állást semmi esetre sem fogadtam volna el. Tudvalevően akkor az alkotmányos elnökség, a háznagyot is beleértve, testületileg lemondott, mert nem volt hajlandó viselni a felelősséget a történtekért és a történendőkért. Március 22-én, a felsőház utolsó ülésén Budapest hősi kitartásának (ti. az ostrom idején) törvénybeiktatása és az ún. 42-es bizottság 14 felsőházi tagjának megválasztása volt a napirenden. Ezt az ülést megelőzően ugyancsak Izsák Gyula közölte velem, hogy a hivatalos javaslat szerint a 42-es bizottságba tagul én is jelölve vagyok. Kértem Izsákot, hogy engem okvetlenül hagyjanak ki a jelöltek sorából, mert én semmiféle szerepet sem kívánok vállalni. Izsák erre indignálódva mondta, hogy ez lehetetlen, mert hiszen éppen engem akarnak a 42-es bizottság felsőházi elnökévé megválasztani. Ezt hallván még inkább ragaszkodtam elhatározásomhoz. A 42-es bizottság a parlament két házának nagyon fontos, közös szerve volt. Ez már az előző, alkotmányos kormányok idejében is létezett, és tekintettel a kivételes helyzetre, bizonyos ügyekben, a gyorsabb intézkedés érdekében az országgyűlés helyett rendelkezhetett. E bizottság egyik elnöke a képviselőház, másik elnöke pedig a felsőház köréből került ki. 376 Krűger Aladár (1878-1952) ügyvéd, kormánypárti képviselő, felsőházi tag 285