Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM pestre.

140 A másodszor is beugratott szerencsétlen király kudarca és a nagyhatalmak részéről történt elhurcolása ismeretes történelmi események. De jellemző volt, hogy a cseh lapok előre megírták, hogy Károly ismét készül Magyarországra. S a szomszédos utódállamok mind csapatokat vontak össze a trianoni magyar határok mentén, hogy a király Budapestre érkezése esetén azonnal megszállják és végleg fölosszák a trianoni Magyarországot is. Ráday belügyminiszter, mikor nála szolgálatom folytatására jelentkeztem, mindjárt kezdte elmondani, hogy „távollétem idején milyen nagy meglepetés érte őket". De hirtelen eszébe jutott legutolsó párbeszédünk és csak annyit mondott még: „De mit is beszélek, hiszen Te előre megmondtad ezt, a király jövetelét." A belügyminisztériumban átvettem újabb ügykörömet, a törvényelőkészítő és gyámügyi főosztályok vezetését. De ezeket sem sokáig vezettem már. 1922. február 16-án lejárt a nemzetgyűlés mandátuma. Új választások következtek és én is fölléptem képviselőnek. Bethlen István miniszterelnök akkor szervezte meg a „Keresztény, kisgazda-, földmíves- és polgári", vagy miként rendszerint nevezték, az „egységes pártot". Mint ennek a pártnak hivatalos jelöltje léptem föl saját szülőföldemen, a nagykátai választókerületben. A választások idejére a belügyminisztériumban szabadságot kaptam. És oda többé már nem is tértem vissza. 140 Ez volt az ún. második királypuccs (az első 1921 húsvétján játszódott le), amely 1921. október 23-án a budaörsi csatában ért véget, amikor a kormányhű csapatok feltartóztatták a Károlyhoz hű legitimista erőket. A királyt ezután Tihanyba internálták, majd egy brit folyami naszád fedélzetén örökre elhagyta Magyarországot. Madeirára ment, ahol hamarosan elhunyt. 98