Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV FEJEZET Az én politikám Amit nem sikerült elérnem csendes munkával a büróban, reméltem, hogy politikai téren sikerülni fog a közvéleményt fölvilágosítanom, s az intéző politikai köröket a nagy nyilvánosság előtt meggyőznöm arról, hogy menynyire fontos volna a magyar munkásság fölszabadítása a munkáselnyomó marxizmus rabsága alól. A szocialistákkal kötött paktumával Bethlen is azt akarta, hogy a magyar szociáldemokrácia nyugati mintára szintén hazafias alapra helyezkedjék. De ezzel kecskére bízta a káposztát és nem látta, hogy a munkásságtól hazafias érzés csak akkor várható, hol a haza segítségét látja politikai elnyomóival szemben is. Hogy mekkora homály uralkodott e kérdésben nem csak a nagyközönség, de az intéző hatalom körében is, mutatta az is, hogy Nádosy Imre alig vette át volt ügyköröm vezetését, a belügyminisztérium máris jóváhagyta a két nyomdász-egyesület fúzióját. Mikor ezt az újságban olvastam s az utcán összetalálkozva Nádosyval, szemére vetettem, ő csodálkozva nézett rám és nem értette, mi rossz van abban, Mikor pedig megmagyaráztam, hogy ez mit jelent, csak annyit mondott: „Úgy látszik, bolondot cselekedtem." S ezzel részéről el volt intézve a dolog. Úgy éreztem, hogy nekem, aki tisztán láttam ebben a kérdésben, hazafias kötelességem e kérdést napirenden tartani. Ezért is kívánkoztam részt venni a „nagy"-politikában. A képviselőválasztási kampány nagyon soká tartott. A választásokat csak júniusra (1922) tűzték ki. Tehát volt időm bőven megismerkednem választóimmal. Örömmel láttam, hogy az egész kerület értelmisége csaknem teljes egyhangúsággal állott mellém. Főként mellettem voltak a tekintélyek. A kerület volt képviselője, egy ágrólszakadt idegen, senkinek sem kellett már. Engem támogatott Nagykáta egyetlen nagyobb birtokosa, Keglevich Gábor gróf, továbbá saját nagybátyám, Dessewffy Emil, a járás 40 évig volt, nagyon népszerű főszolgabírója, a nemes gondokozású Lukács Tibor, Krajtsik Rezső, a „Bundi-fiúk", továbbá a kerület többi községeinek nagyobb keresztény földbirtokosai: Blaskovich Aladár,

141 Patay Samu,

142 Szentkirályi Albert,

143 Kubinyi Lajos, a Magyary-Kossák, Benedicty Gyula, Matolcsy Miklós,

144 a báró Kaasok, a Bitskeyek stb. 141 Blaskovich Aladár (1862-1937) tápiószentmártoni földbirtokos, az ottani ásatások egyik finanszírozója 142 Vélhetően azonos Patay Sámuel (1877-1954) pándi földbirtokossal. 143 Szentkirályi Albert (szül. 1873) földbirtokos, könyvgyűjtő 144 Vélhetően azonos Matolcsy Miklós (1869-1938) farmosi földbirtokossal, gyógyszerésszel, egyetemi tanárral. 99