Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK tük az alkotmánybiztosító törvényjavaslatok és azok indokolásának elkészítését. Petrovics Elek készítette a Közigazgatási Bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, én a királyi biztosokról szólót, Samassa Adolf pedig a többi kettőt. Mikor törvényjavaslataink elkészültek, Andrássy egyszerre vitte föl mind a négyet Bécsbe a királyhoz előzetes hozzájárulás végett. De a király csak a Közigazgatási Bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szólót fogadta el. Abba némi csekélységet átvettek az általam készített törvényjavaslatból is a királyi biztosokra vonatkozólag. Ellenben az összes többi alkotmánybiztosító elgondolást, amelyek a királyi jogkört érintették, kereken visszautasította. Törvényelőkészítő osztályunk ügykörébe tartozott a törvényjavaslatok előkészítésén kívül a vitás közigazgatásjogi kérdésekben való véleménynyilvánítás is. Továbbá mivel az 1901 :XX. törvénycikk értelmében az igazságügyit kivéve az összes minisztériumok törvényjavaslataikat és maradandó jellegű rendeleteiket a közigazgatási jogegység érdekében kötelesek voltak előzetes hozzászólás végett a belügyminisztériumnak megküldeni, az ezekhez való hozzászólások és a minisztériumközi szóbeli tárgyalások is a kodifikáló osztály ügykörébe tartoztak. Főként a minisztériumközi ankéteken évek hosszú során át rendszerint én voltam megbízva a belügyminisztérium képviseletével. Rengeteg ilyen ankéten vettem részt, éspedig minden előzetes utasítás nélkül. Pedig sokszor nagyon fontos kérdésekben kellett dönteni. A nagyon sok ilyen eset közül csak példaképpen említek meg egyet, amely sokféle szempontból is nagyon jellemző volt úgy az akkori magyar hivatalos ügyintézésekre, valamint az osztrák—magyar államszövetségi viszonyra nézve is. A háborús időkben elrendelhető kivételes hatalomról szóló törvénytervezetet tárgyaltuk a honvédelmi minisztérium minisztériumközi ankétjén. Részemről a belügyminisztérium nevében tiltakoztam sok egyebek között a törvénytervezet ama rendelkezése ellen, hogy a gazdák fogatait (kocsit, lovat stb.) hadi célokra használati díj fizetése ellenében veszik igénybe, és azt kívántam, hogy azokért előzetesen értékük tejes erejéig kártérítést fizessenek, mert különben a gazdák nem tudnak azok helyett új vagy más kocsit-lovat beszerezni, s a termelés megakad. A honvédelmi előadó (Teuerkauf osztálytanácsos) mereven ragaszkodott az eredeti szöveghez és azt mondta, hogy abból a к. u. k. közös hadügyminiszter nem engedhet, mert az fontos hadi érdek. Én azonban tovább vitattam a kérdést, hogy nem értem a hadügyminiszter álláspontját, illetve azt, hogy micsoda hadi érdek lehet a szóban levő rendelkezésben, amiben én a termelési folytonosság kérdésén kívül csakis osztrák és magyar ellentétes gazdasági érdekek kérdését látom. A gazdák túlnyomó része ugyanis magyar ember, tehát azok a károk, amelyek az előzetes teljes kártalanítás hiányában előállnak, túlnyomó részben a magyarokat terhelnék. Márpedig a 67-es kiegyezés értelmében a közös hadi költse79