Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. FEJEZET Közigazgatási problémáig Az előző fejezetekben megírtam már, hogy 1896-ban mint miniszteri fogalmazógyakornok a belügyminisztérium szolgálatába léptem, és mint ilyen, előbb a községi, majd katonai szolgálatom után a gyámügyi osztályban dolgoztam. Aztán mint főispáni titkár több mint két évig (1898-1900) Debrecenben teljesítettem szolgálatot. Megírtam továbbá, hogy mikor Debrecenből visszarendeltek a belügyminisztériumba, a vármegyei osztályba osztottak be, s ott kezdeményezésemmel sikerült az ósdi bürokratikus szellemet is némi meggondolásra bírni. Még a vármegyei osztályban szolgáltam, mikor néhány más fiatal tisztviselőtársammal együtt a törvényelőkészítő osztálytól is kaptam rendkívüli és külön díjazott munkát. Nevezetesen a törvényhatóságok föl voltak szólítva, hogy mondjanak véleményt, milyen irányban tartanák szükségesnek a közigazgatást egyszerűsíteni. S a törvényhatóságoktól beérkezett hozzászólások óriási anyagát kellett földolgozni úgy, hogy a törvényhatóságoktól fölvetett eszmék és javaslatok könnyen áttekinthetők legyenek. Én akkor a nekem kiosztott anyagból olyan összefoglaló tanulmányt készítettem, ami a törvényelőkészítő osztály tetszését megnyerte, és akkor engem is abba az osztályba áthelyeztek. A törvényelőkészítő osztály akkor Némethy Károlyon,

100 az osztály főnökén kívül csupán Samassa Adolfból

101 és Petrovics Elekből

102 állott. Mindhárman a legkiválóbb közigazgatási jogászok közé tartoztak. Az ő nevükhöz fűződik a közigazgatás egyszerűsítésének nevezett akció, ami voltaképen közigazgatásunk okszerűsítését és kellő nívóra emelését is jelentette, és ezért korszakalkotó volt közigazgatási jogalkotásunk történetében. Ennek az akciónak első stációja volt a közigazgatás egyszerűsítése címet viselő 1901. évi XX. törvénycikk előkészítése. Mikor én odakerültem (1902), már a Vármegyei és a többi Ügyviteli Szabályok kidolgozása volt folyamatban. A Vármegyei Ügyviteli Szabályok kidolgozásánál azonban már némi részem nekem is volt. A Széli-kormány bukása után ismét zordabb politikai viszonyok alakultak ki, amit a köztisztviselők is megérezték. E korszakban a köztisztviselők hazafias meggyőződésükkel szemben gyakran voltak kitéve felsőbb nyo100 Némethy Károly (1862-1941) jogász, később államtitkár, felsőházi tag, református fogondnok 101 Samassa Adolf (1867-1929) jogász, később a Friedrich-kormányban (1919) néhány napig belügyminiszter 102 Petrovics Elek (1873-1945) jogász, pályáját 1896-ban a belügyminisztériumban kezdte. 1914től a Szépművészeti Múzeum igazgatója, majd főigazgatója. A magyar művészetkritika egyik kiemelkedő személyisege. 76