Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK másnak, sőt üldözésnek. Részemről soha sem engedtem magamat e tekintetben befolyásolni. De éppen ezért némi kellemetlenségem nekem is támadt az 1905. évi képviselőválasztások alkalmával. Ennél jóval komolyabb helyzetbe kerültem az ún. „darabont"-kormány idején. (1905-1906-ban). Fejérváry Géza

103 kormánya parlament nélkül, abszolutisztikusán kormányzott. A vármegyék ezzel szemben a tradicionális „vis inertiae" vagy passzív rezisztencia fegyveréhez nyúltak, s a főispánokat sem voltak hajlandók hivatalukba beiktatni. Az országos közhangulat ebben lelkesen támogatta a vármegyéket. Mikor aztán Debrecenben az ellenzék az oda kinevezett „darabont" főispánt eskütétele előtt elverte és megcsúfolta, a kormány a rend helyreállítására királyi biztosi minőségben egy rendőrtisztviselőt küldött ki, s a királyi biztos mellé, mint mondták: „legfőbb tanácsadóként" engem osztottak be. Én azonban, mivel a királyi biztosok útján való, abszolutisztikus kormányzás merő alkotmánysértés volt, ezt a nekem szánt szerepet nem vállaltam. Ezért hivatali engedelmesség megtagadása címén fegyelmi eljárást rendeltek el ellenem. Az eljárás nyomban meg is indult. De még be sem fejeződött, máris újabb, hasonló megbízást akartak nekem adni. Ekkor Zemplénmegyébe küldtek volna, hogy ott a „renitens" vármegyében ama bizonyos „alispánhelyettes tiszteletbeli főjegyzői" szerepet töltsem be, vagyis hogy a vármegye közgyűlése helyett törvénytelen rendeletekkel én kormányozzam a vármegyét. Ezt a szerepet is visszautasítottam, ezzel is szaporítva „fegyelmi vétségeim" számát. A fegyelmi eljárást sohasem fejezték be. De attól függetlenül „büntetésként" áthelyeztek a törvényelőkészítő osztályból a városi osztályba. Ez azonban rám nézve semmi változással nem járt, amennyiben mindkét osztálynak (városi és törvényelőkészítő) egyaránt Némethy Károly volt a főnöke, és mikor a törvényelőkészítés szünetelt, miként a darabont-korszakban állandóan, olyankor különben is a városi osztály ügyeit intéztük. A régi, külön szobámban is megmaradtam. Sőt még hasznom is volt a „büntetés"-ből, mert a városi osztály tagjait a fővárosi villamosvasutakra szabadjegy illette. Ehhez képest, mihelyt a büntetésből való áthelyezésemről hivatalosan értesítettek, egyszersmind kézbesítették nekem a villanyos szabadjegyet mindkét társaság összes vonalaira. Már ebben az időben is virilis jogon tagja voltam Pestmegye törvényhatósági bizottságának, és ha nem is aktive, de passzive magam is részt vettem saját vármegyém hazafias ellenállásában, amennyiben mindig jelen voltam a vármegye alkotmányvédő intézkedéseket foganatosító közgyűlésein. Ott 103 Fejérváry Géza (1833-1914) tábornok, az uralkodói testőrség parancsnoka, 1905-1906-ban a parlamenti támogatás nélkül kormányzó hivatalnokkormány vezetője 11