Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN nyes vidékein át. Ősszel Torontálmegyében látogattam meg Margitot a Dániel-család óléci" birtokán, ahol már régebben is többször megfordultam. November 24-én (1907) Budán volt a polgári házasságkötésünk és másnap korán reggel esküdtünk meg a Kálvin téri református templomban. Azért olyan korán, mert a 8 órai vonattal már utaztunk Abbáziába. Estefelé érkeztünk Fiúméba, s onnét kocsin mentünk Abbáziába, hol a tengerparton levő Bellevue panzióba szálltunk. Abbáziában már azelőtt is gyakran jártam. Némelykor hétvégén is lerándultam, mikor családunk tagjai időztek ottan. Ezúttal nyolc napot töltöttünk a pompás osztrák fürdőhelyen. Közben több kirándulást tettünk a Quarnerón (Lussin, Cirkvenica stb.). Azután hazautaztunk Budapestre, és elfoglaltuk Budán Fehérvári (később Horthy Miklós) út 4. sz. alatt kényelmesen berendezett, négyszobás lakásunkat. De egyelőre csak alig egy-két napra, mert háromheti szabadságom hátralevő részét Szelén töltöttük. Alig másfél év múlva, mikor első gyermekünket elválasztottuk (1909 tavaszán), ismét lerándultunk Abbáziába. Ekkor is a Bellevue-ben szálltunk meg. Még a szoba is ugyanaz volt. Abbáziából aztán kirándultunk Pólába s az azzal szemben fekvő Brioni szigetére. Brioni szigetén meg is háltunk. Ez abban az időben nagyon fölkapott hely volt. Ezúttal is rengeteg fürdővendég időzött ott, köztük Mária Jozefa főhercegnő is, a későbbi IV Károly király anyja. Brioniból még visszatértünk Abbáziába, de onnét tovább utaztunk Velencébe. Ugyanakkor ott voltak Dessewffy Janiék is. Többnyire együtt töltöttük velük az időt. Együtt rándultunk ki Páduába is. Ezután csak egyszer voltunk még Olaszországban, 1912-ben. Akkor én voltam kissé gyengélkedő, s ezért február legelején Olaszországba eléje mentünk a tavasznak. Reggel Fiúméból hajón érkeztünk Velencébe. Ott mindjárt gondolába ültünk és azon vitettük magunkat a Canal Grandén egyenesen a vasúti állomáshoz. De vonatindulásig még sok időnk volt. Tehát poggyászunkat a vasútnál elhelyezve, visszasétáltunk a Ponte Rialtón át a városba. Kellő időben azonban ismét a vasútnál voltunk és vonatra ültünk. Utunk főcélja Firenze volt, de útközben még néhány más város megtekintését is programmba vettük. Ehhez képest a legközelebbi éjszakát Bolognában készültünk tölteni. De még odáig sem egyfolytában utaztunk, hanem déltájban kiszálltunk Ferrarában. Gyalogszerrel mentünk be Ferrara városába. A város közepén egy középkori várkastély áll, körül vízzel telt csatornával s azon fölvonóhíddal. Csak külsőleg szemléltük meg a várost. Valahol ettünk finom rizottós-sonkás makarónit, s a legközelebbi vonattal utaztunk tovább. Éppen farsang utolja volt, amikor az olaszok s általában a latin népek meg szoktak bolondulni. Késő délután, mikor közeledtünk Bolognához, 99 Stari Lee, ma Szerbiában. 73