Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM már a vonatról láttunk farsangi maskarába öltözött csapatokat vonulni a város felé. Bolognában elhelyezkedtünk az egyik szállóban és estefelé bementünk a városba, hogy lássuk az olaszok farsangi bolondériáit. Volt is vígság, ordítás, konfetti, szerpentin, minden egyéb hasonló gyönyörök és őrült tolongás, úgyhogy hamarosan jónak láttuk visszavonulni hotelunkba. Én egyszer már előbb is voltam Bolognában, tehát másnap én mutogattam meg Margitnak mindent, dómot, egyetemet, (hol régi magyar vonatkozások is vannak), ferde tornyokat (Torre Asinelli és Torre Garizenda) és egyéb nevezetességeket. Délután pedig utaztunk tovább. Bologna az Appenninektől keletre fekszik, még a lombhullató fák régiójában. Bologna után azonban a vonat hosszú alagútba fut be s az onnét kibúvó vonat utasai egyszerre örökzöld hazában (olajfák, piniaerdők stb. között) találják magukat. Estére Firenzébe érkeztünk. Ott még tartott a farsangi őrület, De mi már nem vegyültünk közéjük. Csak a hotelszobában hallottuk a farsang élénk zaját, amely éjfél után sem akart csillapodni. Szerencsére, bár még csak február elején voltunk, hirtelen nagy mennydörgés, villámlás, szélvész, záporeső keletkezett, s az nyomban lecsillapította a farsangi kedélyeket. Öt napot töltöttünk Firenzében, a mérhetetlen műkincsek városában. Bejártuk az Uffizi és Pitti termeit, de a San Marco kolostort s a többi lerakatait is a festészet fénykorának. Firenzében olyan temérdek műremek van, hogy ha az ember azok tanulmányozásából csekély öt nap alatt csak valamit is profitírozni akar, azt csak ok- és tervszerű hozzáfogással érheti el. Ellenkező esetben a látottakból csak káosz marad a fejében. Ehhez képest mi is csak a legnagyobb mesterek műveit figyeltük. Értve ezen a quatrocento Raffael előtti nagy mestereinek (Giotto, Angelico stb.) plaszticitást még nélkülöző, de anélkül is nem kevésbé kifejezésteljes és éppen egyszerűségében rokonszenves alkotásait is. S ezeket alaposabban csak ekkor, Firenzében ismertük meg. Firenzéből fölkocsiztunk Fiesole városkába, amely Firenze fölött magas platón fekszik. Ott egy kávéház terraszán, a szabadban uzsonnáztunk. Remek kilátás nyílt onnét Firenzére. És élveztük a pompás koratavaszt, melynek eléje mentünk, s amelyet meg is találtunk Olaszországban. Egésznapos kirándulást is tettünk Firenzéből. Jókor reggel ültünk vonatra, és először Pisa városában szálltunk ki. Közel volt a város, és gyalogszerrel is hamar benn voltunk. A fő természetesen a dóm volt, és az emellett álló, híres ferde torony. A ferde toronyba fölmásztunk. Elég régen ferde már ez a torony arra, hogy az ember hirtelen ledőléstől ne féljen. Különben is Olaszországban a tapasztalat szerint inkább az egyenes tornyok dőlnek le, semmint a ferdék, miként ezt a velencei régi „egyenes" Campanile esete is mutatta. És mégis kényelmetlen érzés fogja el az embert a ferde tornyok tetején. Még délelőtt tovább utaztunk Pisából Viareggióba. Viareggio szezon idején sűrűn látogatott tengeri fürdő a Tirrén-tenger partján. Ekkor még 74