Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN ló hosszan kinyúló vékonybelét a földön húzta maga után. De még mindig vágtázott körben, mígnem a hátsó lábával véletlenül belerúgott saját lógó belébe. A bél elszakadt, s a ló összeesett. Fölháborító állatkínzások voltak ezek. Közben törökkel célozták és dobálták a bikát. A tőr megállt a bika testében. S mikor a bikát, több tőrrel is a testében, már eléggé kifárasztották, a matador megkezdte végső bravúrját és szakszerű trükkökkel végül is leszúrta a szerencsétlen állatot. A közönség állandó extázisban üvöltött. A „gyáva" bikát kifütyülte, de az ügyes vagy ügyetlen matador próbálkozásait is megfelelő tetszés vagy nemtetszés hangos zajával kísérte. Mikor pedig a bika holtan elterült a földön, jöttek a lovas fogatok és kivontatták a ló- és bikahullákat. Az aréna játszótere kiürült, de nyomban kezdődött a következő hasonló viadal. A viadal hevében mi magyarok mindig a bika javára drukkoltunk, hogy az maradjon fölül üldözőivel szemben, mert förtelmes és vérlázító volt ez a barbárság. Mikor a negyedik viadal is lezajlott, a csillapíthatatlan közönség fölkerekedett, és ki-ki saját üléspárnáját az aréna közepébe röpítve, sűrű párnaeső közben és nagy zajban ürült ki az aréna. Másnap az összes lapok hasábos cikkeket írtak minden egyes bika „hősi vagy gyáva" viselkedéséről és minden egyes matador „sportművészetéről". Beszélték, hogy a spanyol asszonyok pedig mind szerelmesek az elegáns és snájdig torreádorokba. Madridból egésznapos kirándulást tettünk Escorialba, II. Fülöp pompás várkastélyához. Vasúton egy óra járás. Ebben a várkastélyban is temérdek műkincs volt fölhalmozva. A kastély alagsorában megtekintettük a spanyol Habsburgok fényes márványokkal díszített sírboltját is. Egyik szarkofág fölött „Maria, regina Hungáriáé" fölírás olvasható. Ez alighanem II. Lajos felesége volt. Escorial tágas völgyben fekszik, melyet magas hegyek öveznek. A hegyek a völgyből teljesen kopároknak látszottak. A kilátás kedvéért fölmentünk a hegyekre is, s akkor láttuk, hogy azok már mind be vannak ültetve arasznyi fenyőcsemetékkel. Elképzelhető, hogy azóta, csaknem félévszázad után, mily szépen díszlő fenyvesek övezhetik már a várkastélyt és egészen más képet nyújtanak, mint aminőt mi akkor láttunk. Ötnapi madridi tartózkodás után elváltam társaimtól, akik hazafelé is tengeren készültek utazni Génuán át. De nekem nagy kedvem támadt egy füst alatt Franciaországból is látni valamit. Társaim még elkísértek a vasúti állomásra, honnét észak felé vettem - immár egyedül - utamat. Este indultam. Vonatom Escoriálon is áthaladt és számos nagy, spanyol városon. Már világos volt, mikor Burgosba értünk. A híres, gót stílű, hatalmas burgosi katedrális méltóságteljesen emelkedett ki a házak tengeréből. Déltájban léptem át a spanyol-francia határt és kora délután Biarritzban, a híres francia tengeri fürdőben hagytam el a vonatot. Biarritzban meg is szálltam. A strandon már óriási fürdőélet folyt (május közepén). Másnap reggel ismét útra keltem. Kelet felé, Lourdes-ba 67