Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM A parvenü parádé annál jellemzőbben volt látható a madridi városligetben, a kocsikorzón. A kocsikorzó abban a korban Madridban éppúgy divat volt, mint Budapesten az Andrássy és Aréna utakon. A magyar úri fogatokat Budapesten akárki megnézhette, nem csak annak külső díszét, de a lovakat és a parádés kocsisokat is. Ahogyan azok magukat viselték. Igazi magyar kocsis tud lovat hajtani, a lovakat összeszedni és mindig szárban tartani. A madridi korzón is megvolt a fény, a lakk, az aranyozás, fényes libéria. De a lovak életunt kocogását s a bakon gubbaszkodó, görbe hátú kocsisokat, kiknek ujjai közül lógott a hajtószár, kinevették volna Budapesten. A spanyol degeneráltság azonban legszembetűnőbb volt a bikaviadalokon. Minden vasárnap valamennyi nagyobb városban bikaviadalt tartottak, és minden viadalon egymásután négy bika került terítékre. Képzelhető, hogy mennyire fölfokozta ez Spanyolországban a bikaszükségletet. A vonatról mi is jól láttuk főleg Andalúzia fűvel és törpepálmákkal benőtt, mérhetetlen legelőin a hatalmas bikacsordákat legelni. Egy bikaviadal lefolyását is végignéztük Madridban. Óriási födetlen aréna szolgált a bikaviadalok céljára. Ez az aréna nagyon hasonlított az ókori, görög színházakhoz, de közepett nagyobb színtérrel. Körül lépcsőzetesen emelkedő kőpadok. A nézők külön vállalkozótól egy pezetáért ülőpárnát bérelhettek maguknak. A főhelyen, a szereplők bejáratával szemben volt a városi tanács páholya, melyben a polgármester vagy helyettese foglalt helyet. A viadalok mindig azzal kezdődtek, hogy a torreádorok, vagyis a matador, a banderillosok és pikadorok festői öltözékekben és összeállításban bevonultak a porondra a polgármester elé, és tőle beszéd kíséretében engedélyt kértek a viadal megtartására. A polgármester röviden válaszolt, s a magasból szertartásosan ledobta nekik a bikaistálló kulcsát, mire a díszmenet a kulccsal visszavonult, és megkezdődött az első viadal. Bevonultak a banderillosok, kezükben vörös lepellel, élükön a matadorral (az ölővel), kinek kezében szintén kendő volt, s az alatt a tőr. Nyolc pikador is jött selejtes lovak hátán, hosszú pikákkal. Aztán megnyílt az istállóajtó és belépett a bika, meglehetősen unott kedéllyel. Szegény bika nem is csinált volna semmit, de a lovasok elkezdték szurkálni hosszú nyelű pikáikkal, a banderillosok pedig vörös leplükkel haragították szegény állatot. A bika végül is megdühödött és megkergette hol egyik, hol másik üldözőjét. Ha valamelyik banderillos már-már bajba jutott, oda ugrott egy másik, hogy elvonja amattól a bika figyelmét. Komoly veszedelem esetén pedig a banderillos beugrott valamelyik deszkafal mögé, amelyek körül az aréna szélén elég sűrűn voltak elhelyezve, s ahová az ember éppen befért, de a bika nem. A lovasok kellemetlenebb helyzetben voltak, mert a bika könnyen neki tudott ugrani a lónak és hasbadöfte. Lógott a ló bele. Láttuk, amint az egyik 66