Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN szélünk. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, valóságos ámulatba esett és átszellemült hangon mondta angolul, hogy б magyar beszédet még soha életében nem hallott és magyar embert még soha nem látott. És merőn nézett ránk. Világjárt angolnak, úgy látszik, puszta látásunk is élmény. Gibraltárban a tengerpartról jól láthattuk a közeli szintén tengerparti, kis spanyol várost, Algecirast. Abban az időben sűrűn emlegették ezt a kis várost, mert kevéssel ottlétünk előtt folyt le a nevezetes algecirasi nemzetközi konferencia, melyen a nagyhatalmak Marokkó jövő sorsáról tanácskoztak, és II. Vilmos német császár váratlanul bejelentette, hogy ő is részt kér Marokkóból.

87 E bejelentés következtében a kérdés megoldása elhalasztódott. Gibraltárból hajónk megint visszatért Afrikába, éspedig a marokkói Tanger városába. Ott végleg elhagytuk a magyar hajót. Tanger már kívül esik a gibraltári szoroson. Az Atlanti-óceán partján fekszik. Ottlétünk idején Marokkó még szuverén állam volt. Az európai nagyhatalmak akkor még csak Tangerben vetették meg lábukat, ahol valamennyi európai nagyhatalomnak volt egyebek között saját külön postahivatala is. Ausztria-Magyarországnak szintén. Tangerből több képes levelezőlapot írtam haza s ezeket a tangeri osztrák-magyar postahivatalban adtam föl. De azokból egy sem érkezett meg rendeltetési helyére. Az egzotikus Tanger városában is minden lehetőt megtekintettünk, amit a bédekker előírt. Cohen úr, egy ottani utazási iroda embere, nekünk és többi magyar útitársainknak hátas szamarakat szerzett és azok hátán férfiak és nők, egész bandérium, élünkön Cohen úrral, jártuk be a várost. De csakis a várost, mert azt mondta Cohen úr, hogy azon kívül okvetlen leütnék és kirabolnák az odamerészkedő idegeneket. Bandériumunk a városban összetalálkozott a marokkói fejedelem színes cifra seregével, amely saját egzotikus zenekarának hangjai mellett vonult el mellettünk. Marokkóban ismét másfajta, a tuniszi és az algíriaktól eltérő arabokat ismertünk meg. Valamennyi típus közül ezek a marokkói kabilok látszottak legvadabbaknak, illetve legkevésbbé bizalmat keltőknek. Tangerből spanyol hajón az Atlanti-óceánon átkeltünk Spanyolországba. Hétórai utazás után érkeztünk Cadiz városába. Útközben nagyon jó időnk volt. Érdekes, hogy ilyen pompás, jó időben is minket magyarokat kivéve, minden más utas tengeri betegségben szenvedett. Ezért másnak eszébe sem jutott, hogy ebédelni kellene. Csak mi magyarok hárman rendeltünk ebédet. Természetesen ebédnél meg akartuk kóstolni a híres spanyol borokat is. Óvatosságból azonban előre érdeklődtünk a pincérnél a palackos bor ára iránt. 87 Itt a szerzőt vélhetően megcsalja emlékezete: az algecirasi konferenciára egy évvel később, 1906 áprilisában került sor. 61