Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM nélkül végignáspángolták az egész legénységet, akik hang nélkül tűrték ezt. Tisztek nem voltak jelen. Én megdöbbenve láttam ezt a förtelmes és ostoba jelenetet. Őrültségnek tartottam és végleg elment minden illúzióm а к. u. k. katonai szellemtől, mely a magyar altiszteket is ilyen pribékszerepre bírta. Estefelé megjelent az ezredparancs, amely tudatta az ezred tisztikarával és legénységével, hogy Őfelsége mindenben teljes elismerését és megelégedését fejezte ki az egész ezreddel szemben. A hüvelykujjakról nem szólt a Regimentesbefehl. Ügy látszik, ez nagyon mellékes megjegyzése lehetett a királynak. Jellemző volt a k. u. k. rendszerre, hogy alig pár héttel a szóban levő eset után, talán hogy jövőben a királynak ez a csekély észrevétele se lehessen, a k. u. k. Reichskriegsminister

63 oda módosította az Exercierreglement-t, hogy azontúl a lovasnak hüvelykujjait a kantárszáron nem egymással szembefordítani, hanem természetesebb állásban előrenyújtani kellett. Vagyis éppen az lett a Vorschrift, amit a király kifogásolt. Summa summarum, a király nagyon meg volt elégedve ezredünkkel, a legénység pedig — korát megelőzve - már akkor is a későbbi, új Vorschriftnak megfelelően tartotta hüvelykujjait, és mégis a királyi elismerés, mire a legénységhez leért, annak, vagy legalábbis a „legjobb" századnak végignáspángolása alakjában jutott kifejezésre. Önkéntesi évünk vége felé, kora ősszel ezredünk is öt hétig tartó, nagy fegyvergyakorlaton vett részt, melyen megjelent Ferenc József és II. Vilmos német császár is (1897-ben). Bejártuk lóháton a Dunántúl nagy részét, Fehér, Somogy, Zala, Veszprém, Komárom, Győr vármegyéket. Nekem nagyon kellemessé tette a fegyvergyakorlatot, hogy Ilosvay hadnagyomat, Burchard-Bélaváry Palit patrouille-ba

64 küldte, és ő engem is bevett a patrouille-ába. Az ellenséget kellett földerítenünk. Seregélyesről indultunk. Burchard jól ismerte az egész vidéket és annak úri közönségét, tehát ellenségkeresés közben, mellékesen, sok úri háznál leviziteltünk. Elsősorban maguknál Burchardéknál Velencén, ahol meg is háltunk. Akkor még éltek az ő öreg szülei. Édesapja, Burchard-Bélaváry Konrád

65 akkori közgazdasági életünk egyik ismert reprezentánsa volt. Jártunk Sárközy Aurélék

66 pettendi kúriájában. Kvártélyon voltunk Vértessyéknél Nyéken, Bábolnán pedig az állami uradalmi intézőéknél. Bábolna előtt túlerőben levő ellenséges lovasság lepett meg minket. El akartak fogni. Vágtattunk őrülten. Egyik ellenségünk engem szemelt ki, hogy elfogjon. De én úgy igyekeztem mindig, hogy ellenségem jobbkezem 63 közös hadügyminiszter 64 őrjáratba 65 Burchard-Bélaváry Konrád (1837-1916) gazdasági szakember, főrendiházi tag 66 Sárközy Aurél (1845-1916) földbirtokos, országgyűlési képviselő, Komárom város és Komárom vármegye főispánja 43