Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM felől essék. Kivont kardommal pedig jeleztem, hogy ütök ám, ha lovam kantárához nyúl. Nem is merte megpróbálni. És végül lemaradtak. Mi pedig éjjelre bevonultunk az intézőékhez, akik Burchardnak jó ismerősei voltak. Más helyen egyedül lovagoltam. Egyszer csak egy ellenséges gyalogos szakaszt látok oldalvást bujkálni a bokrok között. Lépésben mentem, hogy kíméljem lovam hátát a föltöréstől. A közeli ellenség körében azonban hirtelen nagy sürgés-forgás támadt. Fölsorakoztak. A tiszt tüzet vezényelt. Sortüzet adtak rám meglehetős közelből. Én erre sem hederítettem. De akkor az ellenséges bakatiszt kivont kardjával hadonászva, éktelen ordított rám, persze németül. A Freiwilliger-mindenemet

67 szidta. Csak ekkor eszméltem rá, hogy alighanem valami vorschriftswidrig dolgot követtem el. De fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna vagy kellene tennem. Alighanem meg kell kellett volna halnom. Ehelyett én minden kellemetlenség elkerülése végett, hirtelen megsarkantyúztam lovamat és eliramodtam békésebb vidékre. Körmenden a községháza nagytermébe voltam bekvártélyozva. Más községben a községi jegyző vendégei voltak. Privát udvariasságból hívott meg minket, mert a jegyzői lakások mentesítve voltak a katonabeszállásolás terhe alól. A Bakony kies vidékein, pompás koraőszi időben kellemes sétalovaglásokat csináltunk. Bakonyszombathelyen Burchard Pali bekukkantott gr. Esterházy Béla

68 kastélyába. Éppen kettős ünnep előtt álltunk, s a gróf meghívott minket magához szállásra. Később odajött szintén patrouille élén Miklós Aladár százados is és a gróf társaságában négyen nagyon kellemes 2-3 napot töltöttünk el. A gróf kocsiján kivitt minket remek-szép vadaskertjébe is, hol őzek, szarvasok ugráltak, fácánok röpkedtek föl előttünk. Győrhöz közel jártunk, s egy éjjel Pannonhalma láttávolában a szőlővel beültetett ún. Strázsahegy tetején őrködtem. De ellenség nem mutatkozott. Csak a fegyvergyakorlatok vége felé rukkoltunk be századunkhoz és lehíváskor lóháton vonultunk be Budapestre. Pár nappal ezután Vilmos császár érkezett Budapestre. Az ő kivánsága volt, hogy a magyar fővárosban fogadja a király. Érkezésekor ezredünk állt lovas sorfalat kétoldalt, végig a Rákóczi úton. Előbb Ferenc József udvari fogata robogott el előttünk a Keleti pályaudvar felé. Nemsokára már jött viszsza, jobbján a német császárral, és hajtottak föl Budavárába. Nekünk ekkor már csak a tiszti vizsga volt hátra. Azon rendszerint a brigadéros szokott volt elnökölni. Végtelen nagy örömünkre azonban Attems gróf, aki egyenként szeretett volna minket kilövöldözni az ezredfrontból, nem jöhetett. Helyette ezredparancsnokunk, Bartl ezredes

69 elnökölt. Herr "' Freiwilliger: önkéntes 68 Esterházy Béla (1854-1919) földbirtokos, főrend °

9 Carl Bartl von Boldogfalva 44