Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM Rosszindulatát mutatta az is, hogy minden egyes feleletemre, ha kétségkívül jól feleltem is, ami sok esetben megtörtént, mindig azt mondta, hogy „az urak nem tanulnak semmit". Utolsó szava is ez volt, mielőtt kivonult a teremből. Részemről nyugodt voltam. Lechnernek a dékán jelenlétében tett maximális elismerése után Lechnerre nézve morális lehetetlenség volt, hogy engem elbuktatni engedjen. Nyugodtan mentem a dékáni szoba felé. Alig pár pillanatot kellett várnom. Az altiszt kinyitotta az ajtót és betessékelt. A dékán kihirdette az eredményt, hogy szótöbbséggel képesítve lettem. Doktorátusom szóbeli részével tehát készen voltam. Még hátra volt a tudori értekezés elkészítése. Ezt a felelős minisztérium intézményéről és annak mikénti létrejöttéről írtam, főleg Macaulay nagy történelmi műve nyomán. Ez is sikerült. Elfogadták és július 2-ra (1896), mint a nyári szünet előtti utolsó fölavatási napra, kitűzték az én tudorrá avatásomat is. Az első élettapasztalatom után, hogy nincs igazság a földön, doktorátusommal való viszontagságos, de mégis gyors révbejutásom azt a másik élettapasztalatot érlelte meg bennem, hogy erős akarattal és elszántsággal igazságtalanságokkal szemben is lehet célt elérni. Tudori oklevelem alapján fogalmazógyakornoki állásomban mindjárt véglegesítettek és július 4-én (1896) a belügyminisztériumban letettem a hivatali esküt. Társaim közül Aurél csak ősszel, Dániel Pali pedig csak egyéves önkéntesi szolgálatunk után lett készen a doktorátussal. Ekkor ugyanis mi hárman újabb közös sors előtt álltunk. Október 1-én (1896) mindhárman önkéntes katonai szolgálatra készültünk bevonulni. Aurél és én a pesti 16-os k. u. k. közös huszárokhoz, Pali pedig a kecskeméti 13-asokhoz. De önkéntesi iskolájuk Paliéknak is együtt volt a mienkkel, Pesten. Egész nyáron továbbra is elláttam hivatalos teendőimet a belügyminisztérium községi közigazgatási osztályában, Vajda Ottó miniszteri tanácsos főnöksége alatt. Október 1-től kezdve, katonai szolgálatom idejére egyévi szabadságot kaptam és berukkoltam katonának. Auréllal és Palival együtt laktunk a Külső Kerepesi út mentén fekvő Ferenc József lovassági laktanyában, ahol egy üres tiszti lakást béreltünk ki.

42 Katonai szolgálatommal nem kezdődött éppen új korszak életemben, de mindenesetre, ha csak átmenetileg is, egészen más légkörbe kerültem. És ez alatt az egy év alatt belülről is jól megismerhettem úgy a katonai életet, valamint az osztrák-magyar к. u. k. wirtschaftot, illetve szellemet. Volt szép ruhánk, világoskék atilla, fekete-sárga zsinórral, piros nadrág és piros sapka. Az osztrák kétfejű sas csupán csákónkat és szolgálati övünket dí42 Ma a Rendészeti Biztonsági Szolgálat székhelye, a Kerepesi úton. 37