Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM kozunk. De mivel Mariska még hátra volt, jobbnak láttam ezt elhallgatni és ahelyett azt mondtam, hogy jól megtanultam az ő előadásairól készített és közkézen forgó jegyzeteket. Továbbá fölsoroltam néhány közigazgatási jogi kézikönyvet és különösen hangsúlyoztam, hogy az összes fontosabb törvényeket és rendeleteket eredetiben is tanulmányoztam. Ezzel nem is mondtam semmi valótlanságot. Feleletemet és Lechner példátlan dicséretét a dékán is végighallgatta. Ezután Lechner figyelmeztetett, hogy menjek át a 3. számú szigorlati terembe, ahol majd Mariska tanár úr fog kikérdezni a pénzügyi jogból. A mondott helyen, üres teremben, leültem a szigorlatozó asztalhoz a professzorok helyével szemben. Kisvártatva megjelent Mariska Vilmos. Mordságában szinte önmagát múlta fölül. Rosszat sejtettem, mert elképzeltem, hogy minő érzést válthat ki kolerikus emberben az, ha engem tíz nappal azelőtt megbuktatott, és én elég vakmerő vagyok máris újból vizsgázni. Azt, hogy a szóban levő tíz napon át engem minden délután ott látott az ő szigorlatoztatásain, elképzelésem szerint nem szorgalomnak, hanem csupán az ő kérdezési rendszere kikémlelésének tekintette. Hogy így gondolkozott, és hogy előre megfontolt szándékkal engem ismét meg akart buktatni, erről csakhamar meggyőződhettem. Mariska pénzügyi jogi kézikönyve mintegy 800 oldalas, vaskos kötet. 41 Ebből száz oldalnál jóval több az illetékekről szóló fejezet, melyben számozott, hosszú sorrendben volt ismertetve, hogy miféle beadványokat hol és hány krajcáros bélyeggel ellátva kell beadni. Ez ilyen részletesen voltaképpen nem tartozik a jogtudomány körébe. Ennek részletes ismerése a segédhivatalok dolga, s ezek is azt könyvből nézik ki. Ugyanennyi joggal követelhető volna a jogászoktól az egész vámtarifa bemagolása is. De azt még Mariska sem vette föl kézikönyvébe. A közbeeső tíz nap alatt Mariska senkinek egyetlen kérdést sem adott föl az illetékes díjszabásból. De engem a pótvizsgámon kizárólag csak abból egzaminált. Ezzel világosan elárulta, hogy kellő tudásom ellenére is minden áron meg akart buktatni. Miért nem kérdezett egyebekből, a legfontosabbakból is engem? Nyilván azért, mert félt, hogy a többit tudom. Viszont biztosra vette, hogy az illetékekből semmit sem tudok, mert azok nem jöttek szóba az előző tíz napon. Mariska nem akarta, hogy a szigorlatozok a joganyagot a szigorlati teremben tanulják meg. Pedig tudhatta volna, hogy mások szigorlatainak hallgatása nagyon jó ismétlés annak, aki már megtanulta a rendszert. De alapos előtanulmányok nélkül a hallgató a szigorlati teremben elhangzó kérdéseket sem érti meg, nem hogy az egész joganyagot megtanulhatná. 41 MARISICA Vilmos: Л magyar pénzügyi jog kézikönyve, Franklin, Budapest, 1896. 36