Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
I. IFJÚSÁGOM estig hallgattam Mariska szigorlatait. A tanév végén mindig rengeteg szigorlatozó volt. És nincs az a professzor a világon, aki tíz hosszú délután ismételten le ne adná összes kérdéseit. Ennek a végighallgatása az olyan jelöltre nézve, aki rendszeresen tanult, a lehető legjobb módja a tananyag átismétlésének. És nekem csak ez hiányzott már. Tíz nap múlva perfekt voltam a pénzügyi joganyag ismeretében. Pótvizsgám két cenzora Lechner és Mariska voltak. A szigorlati termek mind el voltak foglalva s engem a dékáni szobába rendeltek be. Már ott volt Lechner és Kovács Gyula, a dékán, aki hivatalból elnöke volt a vizsgabizottságnak. Lechner egy nagy bőrfotelban ült. Engem a mellette levő, hasonló fotelba ültettek. A dékán le s föl járt a szobában. így vizsgáztam. Lechner első kérdése volt, hogy a községi pótadó kivetése milyen rendszer szerint történik. - „Az 1886: XXII. törvénycikk 130. §-a értelmében ilyen és ilyen csoportok szerint", feleltem én és elmondtam az idézett törvényhely rendelkezését. - Nagyon jól van, szólt a professzor. Majd azt kérdezte, hogy a községek mekkora népiskolai pótadót vethetnek ki. - „Az 1868. évi 38. törvénycikk értelmében (és a paragrafusszámát is idéztem) legfeljebb 5%-ot." Erre fokozódó meglepetéssel helyeselt. És sűrűn egymás után adta föl a kérdéseket, amelyekre én mindre precízen megfeleltem, mindig idézve a vonatkozó törvény vagy rendelet számát és nem egyszer a paragrafus számát is. Lechner nem győzött csodálkozni. Minden egyes feleletemre külön dicséretet kaptam. „No még egy kérdésre feleljen — adta föl utolsó kérdését. — Ha valaki birtokán idegen baromfit talál, mit tehet azzal?" Előtte való nap éppen ilyen ügyben is fogalmaztam meg miniszteri rendelettervezetet, amelyben a jogszabályra is hivatkoznom kellett. A kérdés tehát nagyon jól jött utolsó kérdésként. Lechnernek is idéztem a törvényt: „Az 1894: XII. törvénycikk 93. §-a értelmében, ha a behajtása nehézségbe ütközik, akár meg is ölheti." Lechner el volt ámulva. Ezt láttam az arcán. De ő maga is igen komoly hangon szórói-szóra így szólt hozzám: „Kérem, mondja meg nekem Uraságod, (akkor ez volt a szokásos megszólítás a tanár részéről) hogy miféle rendszer szerint készült a vizsgájára, mert én már öreg professzor vagyok, de ennyire precíz feleletet eddig még soha sem hallottam." Ez a hozzám intézett kérdés nagy elégtételem volt nekem, mert csak tíz nappal előbb buktattak meg ugyanebből a tantárgyból. De elégtételem volt ez magával Lechnerrel szemben is, mert alig három hónappal ezelőtt a közjogból ő is igazságtalanul buktatott meg. Az őszinte válasz az lett volna, hogy én mint belügyminisztériumi fogalmazógyakornok a községi osztályban már praktizálok, és ott a miniszteri rendeletek fogalmazásánál a törvényekre és rendeletekre állandóan hivat35