Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Mindemellett Viczián István emlékirata hallatlanul érdekes is: a tápiószelei református középbirtokos családból származó jogot végzett fiatalember, miközben csaknem problémamentesen járja végig a magyar közigazgatási ranglétrát, s ötvenéves kora előtt már a belügyminisztérium államtitkára, pontosan leírja a tisztségéhez elengedhetetlen középiskolai és jogi tanulmányokat, nézeteit, az apparátuson belüli konfliktusait, s nem feledkezik meg magánéletéről, személyes viszonyairól. A mai napig kedvelt sztereotípiák mentén könnyű lenne őt bepréselni a szűk látókörű, státuszvesztéstől való félelmében egyre inkább jobboldalra sodródó dzsentri skatulyájába; ez azonban felületes és elhamarkodott ítélet lenne. Viczián István - mint ez emlékirataiból is kiderül - rajongott színházért, akár dánul vagy csehül előadott darabokat is hajlandó volt megnézni számos európai útja során. A kúriáját díszítő képek között jó néhány olyan festőé van — például Csók István vagy Rippl-Rónai József—, akik egyáltalán nem sorolhatók be a lapos akadémizmus alkotói közé. A szigorú ítéletű református hivatalnok pesti házát annak a Medgyaszay Istvánnak a tervei alapján építteti fel, aki a korban az ún. nemzeti építészet legprogresszívabb vonásait mutatta fel, s úttörő szerepet játszott például a vasbeton alkalmazásában és elterjesztésében. Viczián ráadásul jó gazda is volt, aki kedvvel művelte és gyarapította földjeit, illetve rendszeresen hozzászólt közgazdasági kérdésekhez is: nem volt tehát Mikszáth tollára kívánkozó felelőtlen, kártyás-mulatós dzsentri sem. Ugyanez az eddigi sztereotípiáinknak való nem-megfelelés jellemzi politikai pályáját is. Az 1918 előtt történéseket ismertető sorait át- meg átszövi a '48-as függetlenségi álláspont igenlése, ez azonban megmarad a fegyelmezett tisztviselő magánvéleményének keretei között, s csak válsághelyzetekben (például az 1905—1906-os válság) bukkan felszínre. 1918-19 forradalmai a közélet felé fordítják érdeklődését, s a keresztény-nemzeti politika markáns, egyes esetekben szélsőséges alakulatához csatlakozik a fővárosban: Wolff Károly Keresztény Községi Pártjához. 4 1922 és 1931 között Bethlen István egységes pártjának képviselője, s miközben élesen szociáldemokrata- és szabadkőműves-ellenes nézetei miatt az ellenzék a kormánypárt jobboldalához sorolja, közigazgatási szakértelmét olykor-olykor baloldalon is elismerik. 5 Ugyanő ellenzi a kormány minden, a vármegyei igazgatás további centralizálására irányuló tervét - akár Bethlen István vagy Rakovszky illetve Scitovszky belügyminiszter ellenében. A szociáldemokra4 A párt történetéről lásd SZENTGÁLI Zsolt: A Keresztény Községi Párt történetéhez, Múltunk 2002/1., 202-242; kádereiről, összetételéről UŐ.: A Keresztény Községi Párt felekezeti viszonyai és egyházi kapcsolatai = Fiatal egyháztörténészek k°^ 0 k v ^ uma > szer k. Kosa László — Kiss Réka, Az ELTE ВТК Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 1., Budapest, 1999, 151-194. 5 Lásd Rothenstein Mór: „t. képviselőtársam [...] igen érdekes és - őszintén megmondom — objektív beszédet mondott". KN 1927-1932, III. kötet, 432 (1927. május 11.). 326
