Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

UTÓSZÓ ták és a liberálisok a kormánypárt „titkos fajvédői" közé sorolják őt, ám a Gömbössel ápolt jó kapcsolata ellenére a volt képviselő szembefordul a NEP-pel és annak totalitásra törekvő politikájával - de nem áll be a Bethlen István vezette alkotmányvédő táborba sem.

6 S a furcsán ható ellentéteknek koránt sincs vége: miközben Viczián jó néhány esetben tett vitatható vagy egyértelműen zsidóellenes kijelentéseket, s támogatta a III. zsidótörvény házasságkötésre vonatkozó rendelkezéseit,

7 egyúttal kárhoztatta azokat, akik Nagykátán bedobálták a zsidó lakosok ablakait. S többek között egyáltalán nem osztozott a magyar radikális jobboldalra jellemző Budapest-ellenességben: a fulmináns megyei uraktól sok esetben megvédte a fővárost. A negyvenes évekre odáig fejlődik a kormánypárt és a Horthy-korszak politikai élete, hogy rá, a hajdani egységes párt jobboldalához sorolt képviselőre van szükség ahhoz, hogy főispánként Pest vármegyében gátat vessen Endre László alispán törvénytelen működésének. 1944 márciusában lemondott főispáni tisztségéről, mert nem kívánt a német megszállás után hivatalt vállalni, ugyanakkor - a nyilasokkal szembeni averziói dacára Sopronban részt vett az összezsugorodott felsőház munkájában 1944—1945 fordulóján - bár nem ő követte a testületet, hanem az őt. E sokarcú és összetett életpálya egyik kulcsa minden bizonnyal a jogászi életpálya, a történeti alkotmányossághoz és a legalitáshoz minden körülmények között való ragaszkodás, a másik pedig az egész korabeli elitre jellemző antikommunizmus, és a Szovjetuniótól való — később javarészt igazolt - félelem. A fenti ellentétpárok talán arra is jók lesznek, hogy árnyalják a két világháború közti időszak Magyarországáról alkotott képünket, s az életmű arra is jó, hogy bemutassa: a magyar eszmetörténeti hagyományban sokféle jobboldali vagy konzervatív áramlat létezik (hasznukról, folytathatóságukról most ne essen szó), ezért a sommás, egytényezős minősítések korszaka lassan lejár. Viczián István életének 1922-ig terjedő időszaka egy középbirtokosi családból származó tisztviselőé, aki fegyelmezetten végigjárja a minisztériumi szamárlétrát, s talán önmagában nem is lenne érdekes. Ugyanakkor itteni tevékenységének utolsó szakaszához kötődik az a két ügy, amelyek aztán, képviselői pályája alatt rendre felbukkantak és — nem utolsósorban a szociáldemokrata és liberális sajtó révén — hozzátapadtak a nevéhez. Éppen ezért Viczián szükségét érezte, hogy emlékiratában hosszabban mentegesse magát, azonban a mozzanatok háttérismeretek nélkül aligha érthetők. 6 Vö. A március 21-i államtitkár, a Világ és a szabadkőművesség, Világ 1925. december 17., 1. 7 FN 1939-1944, II. kötet, 292-293 (1941. július 18.). Elszántságát beiktatási beszédében is megerősítette: Az önkormányzatról, a fajvédelemről és a tisztviselő munkájáról beszélt Viczián István főispáni beiktatásán, Magyarország 1941. november 30., 11. 327