Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

„Sâo Paulo, 1952" - ez áll annak a közel 1200 oldalas iratcsomónak az elején, amelyből ez az emlékirat megszületett. Egy nyolcvanadik életévéhez közelítő, de parádés szellemi frissességben élő egykori politikus vet a lapokon számot addigi életével, tevékenységével. S ebben az esetben a frissesség nem csak afféle szólam: a kézirat olvasója is szembesülhetett azzal, hogy Viczián Istvánt emlékezete csak nagyon ritkán csalja meg, idézetei pontosak, a dátumokra, eseményekre, néhány kivételtől eltekintve, jól emlékszik. Vaskos emlékirata mellett, mindenféle bibliográfiai segédlet nélkül megírta 1000 év magyar történelmét a külföldre szakadt népes család legifjabb nemzedéke részére, 1940-ben pedig részletes családtörténetet is készített az egyre terebélyesedő família fiatalabb generációjának okulására. Az életút ismertetését nem tekintjük feladatunknak — hiszen ezt a szerző aprólékosan megtette -, az emlékirat néhány sajátosságára azonban érdemes felhívni a figyelmet. Emlékirat kapcsán a rögtön feltehető kérdés, hogy vajon mi indokolja a kiadását. Hiszen a Horthy-korszakkal kapcsolatos memoárirodalom igen gazdag, s Viczián István egyébként sem volt első vonalbeli alakítója e negyedszázad történelmének. Mindenekelőtt: az emlékirat mint történelmi forrás az egyik legjobb, s a nagyközönség számára is élvezhető lenyomata egy adott kor történelmének. Nem elhanyagolható az a történettudományi szempont sem, hogy a Horthykorszak e fontos főtisztviselői csoportjából, a főispánok köréből eleddig összesen két emlékirat jelent meg nyomtatásban: Feilitzsch Bertholdé azonban nem a teljes életpályára tekint vissza, s egy sértett ember meglehetősen rövid önigazolása.

1 Bethlen Béla emlékirata pedig egy speciális helyzet (Észak-Erdély, 1940-1944) igazgatási viszonyait rögzíti, s ezek a vonások a magyarországi vármegye megismeréséhez aligha visznek közelebb.

2 Bár az egykori Pest-PilisSolt-Kiskun vármegyei főispán működése már a második világháború idejére esett, tevékenysége teljes spektrumát nyújtja a megyei főhivatalnokokra a korban jellemző feladatoknak: egyszerre a kormánypárt megyei vezére, országmozgósítási és közellátási kormánybiztos, a törvényesség felügyelője. S emlékirata a történetírás által kevésbé ismert területre enged bepillantást: a múlt századforduló jogászvilágába, egy tisztviselői szocializáció kezdeteibe, a belügyminisztérium belső életébe, a húszas évek kormánypártjának viszonyaiba vagy az 1944-45-ös, Sopronba menekült Felsőház működésébe, amelyről eddig csak szórványos információink voltak.

3 1 FEILITZSCH Berthold: Emlékeimből! Stádium, Budapest, 1933. 2 BETHLEN Béla: Északi-Erdély kormánybiztosa voltam, szerk. Romsics Ignác, Zrínyi, Budapest, 1989. 3 Elszórt adatok alapján rajzol képet PÜSKI Levente: A magyar felsőház története 1927—1945, Napvilág, Budapest, 2000, 144-151. 325