Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VTCZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM gi főnökének és feleségének 3-3 helyéből l-l helyen. Az általunk elfoglalt helyen kezdetben egy olyan gyógyszerész ült másodmagával, akinek semmi köze sem volt a törvényhozáshoz. De ezek Tullnerbachban az orosz veszedelem elől megugrottak, csupán gyógyszertárukat őrizte tovább egy nagy deszkaládában a két ülés között a nyugalmazott számvevőségi főnök úr. A főnök úrék kezdetben jó képet vágtak, de később minden igénytelenségünk ellenére is sérelmezték, hogy 3-3 helyükből egyet-egyet elfoglaltunk, holott abban a kocsiban senki másnak sem volt három helye. Viszont a törvényhozók részére kiutalt szerelvénynek abban a kocsijában én voltam az egyetlen törvényhozó. Egyesek prepotenciája és összeférhetetlen természete egyébként is fokozta a zsúfoltan utazás kellemetlen voltát. Mi Margittal egész időn át mindig csak ülve alhattunk, felöltözötten, sőt tekintettel a betört ablakokra, mindig télikabátban. Sokan panaszkodtak, főleg a nők, hogy állandóan ilyen helyzetben lábuk vastagra dagadt. Margit is emiatt szenvedett. Helyváltoztatásunk után másnap (április 10-én) még mindig Hausruckon virradtunk meg. Ez a kis állomás egyébként elég kellemes volt, mert szemben az állomás épületével volt egy barátságos kis vendéglő, ahol Margit forró teát készíthetett. Reggel az öreg Feilitzschet is megvendégeltük ezzel, mikor ez igen fanyar képpel vette tudomásul, hogy a vendéglőben már semmi efféle sem kapható. Délelőtt a közelben napoztunk. Délfelé mélyrepülők közeledtét jelezték, mire behúzódtunk a kis vendéglőbe, ahol előre megrendeltük a meleg krumplilevest. Jegy hiányában egyebet nem kaphattunk, de magunkkal hozott hideg eleségünk volt bőven a táskában. Délután átjött értünk a mozdony. Beszálltunk, de újabb mélyrepülők közeledtére ismét kiszállítottak minket a vonatból. A mélyrepülők távoztával utaztunk tovább Eberschwangba, ahol utolértük vonatunk előző nap odavitt első felét. Másnap (április 11-én) Eberschwangon virradtunk meg. Ez nem volt olyan kellemes hely, mint Hausruck, mert itt a közeli vendéglők napközben többnyire zárva voltak, s ezért nehezebb volt a védekezés a mélyrepülők ellen. Közben Horváth Géza ezredes-képviselő a rendes vonattal megjárta Passaut, ahol illetékes tényezőkkel további utazásunk ügyét tárgyalta meg. A kapott biztatás szerint már 11-én délelőtt Passauba kellett volna érkeznünk. De mozdonyunk az éjjel szénfölvétel végett visszatért Attnang-Puchheim állomásra, és útközben valami kisebb karambol érte. Nem érkezett idejében vissza. E nap folyamán délelőtt ismételten is ellenséges mélyrepülők kerülgették vonatunkat. Vonatunk közönsége a közeli majorokban széledt szét s a gépek közeledére ott húzódtunk födél alá. Nem messziről lövöldözés és talán légelhárítás is hallatszott. 300