Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VII. MENEKÜLÉS A HAZÁBÓL Délután Margittal egy kis átrendezést végeztünk poggyászunk elhelye­zésében. Megfelelően kiszabott keskeny deszkákat vásároltunk a közeli fa­kereskedésben, és azokból polcot készítettünk a vagonban poggyászunk­nak, aminek egy része addig a padlón hevert. Gyanútlanul végeztük ez a munkát. Útitársaink nagy része a remek ta­vaszi napsütésben a vonat közelében a mezőn élvezte a tavaszt. Margit is az említett munka végeztével a vasút melletti partoldalon tartózkodott. En a kúthoz mentem kezet mosni, mikor nagy hirtelen és nagy sebességgel ala­csonyan két fényes vadászgép repült el fejem fölött. Nagyon gyanúsnak lát­szottak, bár többen is kiáltoztak, hogy német gépek. Azért, mikor hirtelen kanyarral szerelvényünk eleje felé libbentek, beszappanozott kézzel siettem a közeli vendéglő épületébe. Még be sem léptem ott a kapun, máris kattogtak az ellenséges gépfegy­verek a vonatra és a vonat mentén ácsorgókra. Az eredmény összesen három halott és 5 sebesült lett. Egyik halott, egy nő a pénzügyminisztérium egyik elsőosztályú kocsijának folyosóján esett el; a többi kettő a mezőn. E véres veszedelem hatása alatt a vasúti személyzet már maga is igyeke­zett vonatunkat továbbítani. Estefelé került egy kis mozdony, amely hosszú szerelvényünket átvonszolta a szomszédos Ried állomásra. De ígérték, hogy reggelig túlleszünk Passaun. Riedről este 11 órakor (április 11-én) indul­tunk tovább Schärding-Passau felé. Éjjel mintegy 40 km-t haladtunk. Közben visszakaptuk régi MÁV-moz­donyunkat, és már korán reggel (április 12-én) ez vitt be minket Schär­dingbe a Linz-Wels-Passau fővonalra, amelyet Welsnél hagytunk el. De Passau a nagy vonattorlódás miatt egyelőre nem tudott minket fogadni. Schärdingben tehát ismét megrekedtünk és ott teljes három napig rosto­koltunk. Schärding egyébként szép és kellemes helynek bizonyult. S a vici­nális vasút vidéke után civilizációt jelentett. Első nap a légi veszedelmek ellen a vasúti állomás körüli majorokban kerestünk fedezéket. Először egy ott megtelepült lengyel gazda majorjába kerültünk, ahol szíves emberek laktak s ahol lehetett egyet-mást (tejet, to­jást, krumplit) vásárolni és meg is főzni. Az egész napot ott töltöttük, és csak alkonyat közeledtekor tértünk vissza a vonatra. Ekkor megtudtuk, hogy Passau nem csak vonattorlódás miatt nem fogad minket, de helyzetünk illetve utazásunk végcélja is ismét bizonytalanná vált. Ezért a késő esti megbeszélésen határozatba ment, hogy újabb küldött­ség megy Passauba és Bayreuthba sorsunk megtudakolása végett. Ugyanekkor nagy örömünkre szolgált, hogy végre kaptunk egyelőre hat napra való élelmiszerjegyet. Másnap (április 13-án) Margittal és másokkal be­rándultunk Schärding városába. Ez az Inn partján, halmon épült, szép, stílu­sos kis osztrák-német város. Ott élelmiszerjegyeinkre bevásárlásokat végez­301

Next

/
Thumbnails
Contents