Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VII. MENEKÜLÉS A HAZÁBÓL el sem fért rajta. Ezért vonatunkat kétfelé osztották, és egyik felét a mozdony továbbvitte a következő állomásra, Eberschwangba. Utunk bizonytalansága a végcél tekintetében azonban inkább csak a törvényhozók szerelvényére nézve állott fenn, mert az ipari minisztérium személyzetét biztos, kijelölt hely várta Passau közelében, Vilshofenben. Mi Margittal Hausruckig még mindig az ipari minisztérium szerelvényén utaztunk. De nekünk Vilshofenben nem volt helyünk, és már igen közel voltunk ahhoz a helyhez, ahol az ipari minisztérium útja elágazott a miénktől. Tehát legfőbb ideje volt, hogy magunkról gondoskodjunk. A hausrucki hosszas időzés éppen kapóra jött e kérdés megoldására. De ez nem könnyen ment. Krűger felsőházi háznagynak és vonatparancsnoknak sem kedve, sem hajlama nem volt a kellő belátásra. Hiába magyaráztam neki, hogy útközben már leszálltak többen is a vonatról, a német hatóságok pedig karhatalommal idegeneket is betelepítettek a vonatba, akik szintén kiszálltak. Tehát van hely és nekem is van jogom feleségemmel együtt fölszállni és utazni a törvényhozók szerelvényén. Végül „parancsnoki" intézkedés hiányában magunknak kellett helyet keresnem a törvényhozók vonatán. Kitapasztaltam, hogy Vámos János volt zentai gimnáziumi tanárnak és kinevezett képviselőnek, valamint 17 éves fiának kezdettől fogva 3-3 helye volt, ahol ők mindig kényelmesen alhattak, akár éjjel-nappal is. Érdekes az osztó igazság érvényesülése szempontjából, hogy a fiatal képviselő és gyermekifjú fia 3-3 ülőhelyének folytatásában, a termeskocsi átjáróján túl, még a 80 éves öreg Feilitzsch báró felsőházi alelnöknek és unokájának is csupán 2-2 férőhelye volt. Az aggastyán főúr azon kuporgott három hétig minden éjjel, míg az ő tőszomszédságában a fiatal képviselő és még fiatalabb ifjonc fia kényelmesen kinyújtózkodhattak. Én nagyon szerényen kértem Vámost, hogy a 3-3 helyből egyet-egyet engedjenek át nekünk. De ő leghatározottabban tiltakozott minden ilyen igény ellen, mert nekik „szerzett joguk" van a 3-3 helyre. A másik vagonban hasonló eredménytelen próbálkozást végeztünk Hinléder-Fels

387 volt kereskedelmi államtitkár-, képviselő- és ülőhelynagybirtokossal, aki a vagonajtóban képéből kikelve, igen hangos szavakkal tiltakozott minden efféle gondolat ellen. Megjegyzendő, hogy addig mindkét úrral igen szívélyes, sőt azt hittem, baráti viszonyban voltunk. Mivel részünkre semmi más megoldási lehetőség sem mutatkozott, végül is bevonultunk a törvényhozók szerelvényének egy olyan kocsijába, amelyben egyetlen törvényhozó sem utazott, hanem csak országgyűlési kisebb tisztviselők, családtagjaikkal és jó ismerőseikkel. Ott sűrű bocsánatkéréseink közben helyet foglaltunk a képviselőház nyugalmazott számvevősé387 Hinléder-Fels Ákos (1879-1954) ügyvéd, vármegyei főügyész, országgyűlési képviselő 299