Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Június 12-én a közfigyelem még mindig a nyugati invázió felé irányult. Az ellenség erős hídfőt alakított. A belpolitikai helyzet is zavaros. Új nagyságok sokat és elég bolondokat beszélnek. A nemzeti egységet sürgetik, de amellett olyan hangnemben beszélnek másokról, hogy ezzel éppen ők teszik lehetetlenné minden egység kialakulását. Mikor a nemzeti lét vagy nemlét forog kockán, ők képtelen nemzeti reformokat akarnának menten életbe léptetni. Június 16-án Pestre utaztam a felsőház mentelmi bizottságának az ülésére. Alig szálltam ki Pesten a vonatból, máris légiveszélyt jeleztek. Pesti lakásunk útbaejtésével siettem az Országházba. Sikerült is a riadó megfúvásával egyidoben odaérnem. Ott egyenest az óvóhelyre mentem. Koós Zoltán tagtársammal

355 ott, az Országház pincéjében beszélgettünk öt negyedóra hosszat. Akkor lefújták a riadót (bombázás nem volt), és megkezdődött a mentelmi bizottság ülése. Ülés után pesti lakásunkon együtt ebédeltünk Tóni fiammal és Sári menyemmel, majd siettem a Keleti pályaudvarra. Zsúfolt vonaton utaztam haza Szelére. Otthon értesültem a rádióból, hogy a németek előző nap éjfél előtt megkezdték London rég beígért légi bombázását az új rendszerű, pilótanélküli, V-l jelzésű, titokzatos repülőgépekkel. A hatását irtózatosnak mondták. Június 22-én. Visszavonulva élek Szelén. Gazdálkodom. Közeledik az aratás. Mostanában túl sok az eső. Egyébként is sok a gazdagond. Aggódunk az ellenség várható zavarórepülései miatt, amelyekkel fölgyújthatja, elpusztíthatja termésünket, épületeinket. Igaz, hogy az ellenség most egyelőre máshol jobban el van foglalva. A közfigyelem még mindig London távbombázása felé fordul a már egy hét óta szakadatlanul működő V-l fegyverekkel. Az angolok erősen titkolják ezek hatását, de úgy hírlik, hogy a pusztítás óriási. London polgári kiürítése folyik. A normandiai angolszász invázió lassan halad. Annak előre hirdetett rettenetességet eddig még mi sem mutatja. De hát ez csak a kezdet. A fejlemény kiszámíthatatlan. Közép-Olaszországban Róma megszállása óta az ellenség tovább halad észak felé. Az orosz kommunisták csendben vannak. Most csak a finneket támadják, de mifelénk is fölvonulva, nagy offenzívára készülnek. Az ellentétek végletekig kiéleződtek. A helyzet a lehető legfeszültebb. Lét vagy nemlét! Senki sem tudja, mit hoz a jövő: valódi békét, avagy olyan katasztrófát, amilyen a világtörténelemben soha sem volt? Június 24-én a külső tanyán jártam. Új kanálist ásunk. A Kapitányeret összekötjük az államtól a múlt évben létesített főcsatornával. Hidat is épí355 Koós Zoltán (1883-1950) jogász, közgazdász, a Magyar Földhitelintézet nyugalmazott vezérigazgatója, felsőházi tag 257