Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Erre azt kérdezte, hogy erről most tudomást szerezvén, szándékozom-e sajtópert indítani Böhm Vilmos ellen. E kérdésből nyilvánvaló volt, hogy alámrendelt tisztviselők az én diffamálásomra kívánnak adatokat gyártani. Ez a vakmerő merénylet azonban amilyen szemtelen, épp olyan ostoba is volt. De azért nem akartam nyomban erélyesebben föllépni ellenük, nehogy félremagyarázzák azt és tovább fondorkodjanak ebben az irányban. Ezért feleletképpen megkérdeztem az alispánt, vajon ő miként képzeli lehetségesnek, hogy most mikor az orosz kommunista hadak óriási fegyveres erővel közelednek országunk határaihoz, egy Moszkvába szökött vörös népbiztos ellen, Budapesten vagy Moszkvában, rágalmazási pert indíthassunk.

345 És egyáltalán érdemes-e Böhm Vilmossal szemben ágyúval védekezni a forradalom alatt állítólag kapott osztálytanácsosi cím ügyében, mikor köztudomású, hogy én már jóval előbb miniszteri tanácsos voltam. Ez a válaszom szemmel láthatóan lehűtötte őket. De én tovább folytattam szavaimat azzal, hogy Böhm hallhatott valami harangozást, de nem tudta, hogy hol harangoznak, mert ehhez hasonló rágalmakat évtizedekkel ezelőtt mások is terjesztettek ellenem, de azokét én egyrészt a királyi bíróságtól, másrészt az országgyűlés plénumától, ahová hajdan ezt az ügyet vittem, már nagyon régen kellő elégtételt kaptam. Ezután azonban én vontam felelősségre az alispánt, kijelentve, hogy részemről szívesen adok neki fölvilágosítást, ha barátilag figyelmeztet az efféle dolgokra. De miért kellett ehhez magával hozni egy tisztviselőt, nyilván szavaim lesztenografálása végett? Az alispán beszélni kezdett, de én rászóltam, hogy őt hajlandó vagyok meghallgatni, de előbb távolítsa el a magával hozott tisztviselőt. Az alispán olyanfélét mondott, hogy ő annak jelenlétében kíván beszélni. Erre kísérőjét saját magam utasítottam ki, mire az alispán is sarkon fordult és dühösen utánament. Március 23-án reggel mikor a megyeházára értem, éppen akkor távozott onnét Jaross Andor, az új belügyminiszter. Mielőtt miniszteri állását elfoglalta, útba ejtette a megyeházát, ahol Endre Lászlóval tárgyalt. Csakhamar ezután elterjedt a hír, hogy Endre alispán lesz a belügyi államtitkár. Szegény Magyarország! Egész délelőtt a még elintézetlen főispáni ügydarabokat intéztem, hogy hátralék nélkül adjam át utódomnak hivatalomat, amelyet megtartani semmi esetre sem akartam. Délután kiutaztam Szelére. A gépkocsin magammal vittem hozzánk kedves rokonunkat, Dessewffy Jánosnét is. Budapesten most minden napra várják a főváros légi bombázását. Szegény Mária az ő tehetetlen bénaságá345 Böhm Vilmos ebben az időben Stockholmban élt. 247