Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ban még óvóhelyre menekülni is alig tudhatott volna. Pista fiam egész családját már két nappal előbb vittem ki Boldogkátára. Március 24-én reggel Szeléről visszatértem Budapestre. A délelőttöt hivatalomban töltöttem. Fölmentésem késik. Pedig fokozott mértékben várom, mert Endre László kezd kibírhatatlanná lenni. Még meg sem kapta a hatalmat és máris izzik benne a hatalmaskodás vágya. Már felettem is hatalmaskodni akar, aki pedig lemondott állapotban is még mindég hivatali feljebbvalója vagyok. Sofőröm jelentette, hogy az alispán rendelete értelmében neki nem szabad többé engem kiszolgálnia és a gépkocsi sem áll többé rendelkezésemre. Ezt az alispán sofőrjétől hallotta, de nekem nem akarta elhinni, és megkérdezte az alispán titkárától, aki megerősítette azt. Azonnal hívattam az alispáni titkárt, s mikor ez előttem is megerősítette a hír valóságát, azt üzentem vele az alispánnak, hogy amíg állásomtól föl nem vagyok mentve, addig itt a mellém beosztott segédszemélyzettel, az altisztekkel is, én rendelkezem, nem ő. A gépkocsihoz pedig neki azután sem lesz semmi köze, mert az összes üzemanyaggal együtt magántulajdon. Azt is üzentem neki, hogy vigyázzon, mert tisztviselői lázadást nem tűrök, és azt, ha kell, le fogom törni. Nem tudtam ugyan, hogy ha az alispán folytatná a nyílt szembehelyezkedést velem, törvényes felsőbbségével szemben, miként szerezhetnék érvényt a törvényes jogrendnek ebben a fölfordult világban, mikor az országban megszűnt minden tekintély és főleg a belügyminisztériumban abszolút fejetlenség kapott lábra. De ismertem már jól Endre Lászlót és tudtam, hogy vele szemben csak a legerélyesebb föllépés használ. Titkára hamarosan jött is vissza és jelentette, hogy az alispán visszavonta korábbi intézkedését. Én azonban közben már jónak láttam az esetet közölni a kabinetiroda főnökével, Ambrózy Gyulával,

346 kérve, hogy jelentse Endre László hatalmi tobzódását a kormányzónak. Tudtam ugyan, hogy a kormányzónak régóta megvan a kellő véleménye Endre Lászlóról, de ezúton kívántam figyelmét újból fölhívni reá, mielőtt belügyi államtitkárrá kinevezi, amely állásában igen nagy bajokat okozhat. Ambrózy ajánlatára közöltem az esetet a belügyminisztérium elnöki osztályfőnökével is, aki Jaross miniszternek tett róla jelentést. Délután visszatértem Szelére, ahol összejött a család és a rokonság. Természetesen ott is mindenki a nagy bel- és külpolitikai változásról beszélt, ami egyelőre még a harctéri eseményeket is háttérbe szorította. Március 27-én reggel ismét Pestre utaztam. A belügyminisztériumból értesültem, hogy Endre alispánt szolgálattételre berendelték a belügyminisztériumba, és ott csoportfőnöki minőségben, vagyis államtitkári hatás346 Ambrózy Gyula (1884-1954) nemzetközi jogász, államtitkár, a kormányzói kabinetiroda főnöke 248