Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Egy úriasszony egyik közeli nőrokonom által ismeretlenül üzente nekem, hogy nagyon óvatos legyek Endre Lászlóval szemben, mert az gonosz ember és nekem halálos ellenségem. Ebben az üzenetben a legérdekesebb az volt, hogy az alispánnak egyik inspiráló rossz szelleme annak az úriaszszonynak a saját fia volt. Szóval forrt benne valami ellenem. Mindenáron belém akart kötni. De nem talált rá törvényes alapot. Végül is őt oly annyira jellemző naivitással fölhatalmazást kért a belügyminisztertől, hogy rágalmazás miatt ellenem bűnvádi pert indíthasson, mert én a május 11-i pártértekezleten állítólag azt mondtam, hogy „zsidóknak" adtak tanúsítványokat. Igen jellemzően nem azt sérelmezte részemről, hogy súlyos szabálytalanságok elkövetését állítottam róla, amit különben a belügyminiszter is megállapított. Csak azt tekintette rágalomnak, hogy én zsidók javára történő szabálytalanságait említettem. Mikor pedig a belügyminisztertől nem kapta meg a fölhatalmazást, hogy saját felettes hatóságát hivatalos cselekményéért bűnvádi keresettel támadhassa meg, lovagias útra terelte ellenem az ügyet. Ezek is arra mutattak, hogy Endre László - alispán létére - mennyire nem ismerte a törvényeket. Eszébe sem jutott, hogy a felettes fórumnak már alapos gyanú esetén is kötelessége vizsgálatot indítani. Az emiatti lovagias elégtételkérés pedig már magában véve is fegyelem- és függelemsértés. Éppen ezért saját segédei sem látták sértés fennforgását. Elkeseredése azonban velem szemben csakhamar csökkent, s akkor meg Pálházy ellen fordult. Ismeretlen tettesek ellen tett följelentést a rendőrségen aktalopás miatt, és a gyanút Pálházy felé terelte. A rendőrség Pálházy és egy vármegyei kezelőnő lakásán házkutatást tartott, s az elveszett akták megkerültek. A következő napon (1943. július 8-án) a közigazgatási bizottság ülésén az alispán mellettem ült és igen nyomott hangulatban volt. Mint mondják, utólag döbbent rá, hogy saját maga alatt vágta a fát, mikor régi kegyence, Pálházy ellen aktalopás miatt följelentést tett, mert ezzel saját fegyelmi ügyét is a bíróság elé terelte, és most emiatt aggódik. A fegyelmi eljárás sokáig folyt, de végül is Csanádvármegye fegyelmi választmánya elsőfokon úgy az alispánt, valamint Pálházyt vétkesnek találta. Az alispánt 500 pengő büntetésre ítélték. A fegyelmi határozat a december 14-én (1943) tartott megyei közgyűlés elé került. Az alispán hívei előre jelezték, hogy nem fogják indítványozni a közgyűlésen annak megfellebbezését. Maguk is a csendes tudomásulvételt kívánják. Úgy is történt. S ez a határozat utóbb a belügyminiszter helybenhagyásával jogerőre emelkedett. Azonban az alispán fegyelmi ügye még be sem fejeződött, és máris újabb nagyobb mulasztások, sőt panamák gyanúja merült föl nem az alis220