Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN pánnal szemben, de az ő felelősségi körén belül, az ún. Vármegyei Közjóléti Szövetkezetnél. A vármegyei közjóléti szövetkezetek intézménye (minden megyében egy-egy külön ilyen szövetkezet) Keresztes-Fischer belügyminiszter nagyszerű szociális alkotása volt. Célja volt a „nincstelen" földmíveseket „ránevelni a vagyonszerzésre", kertes családi ház, berendezés, háziállatok stb. beszerzésére. E célra az egyenes adók után külön céladó volt kivetve, mégpedig meglehetős magas kulccsal. Pestmegye Közjóléti Szövetkezetébe például e címen évi harmadfélmillió pengő folyt le. Ebből a szövetkezet segélyeket és olcsó kölcsönöket folyósított. S a beszerzéseknél közvetített és szakszerű tanácsokkal szolgált. Ezek a vármegyei szövetkezetek a törvényszéknél cégjegyzett, rendes kereskedelmi társaságok voltak. Azokban az igazgatóság elnöki tesztét hivatalból az alispán, a felügyelőbizottság elnöki tisztét pedig a főispán töltötte be. Endre László szerette a hatalmat s az azzal együttjáró külső díszt, de főleg mióta megégette vele a körmét - iszonyodott a felelősségtől. Mikor tehát besúgták neki, (magától soha sem jött volna rá) hogy az ő vármegyei szövetkezeténél bajok vannak, nagyon megijedt. És nem törődve azzal, hogy micsoda szörnyű veszteség volna saját vármegyéje legszegényebb népére nézve, ha ezt a nagyszerű szociális intézményt éppen az ő vármegyéjében megszüntetnék, könnyebb végét akarta fogni a dolognak, s a régi anekdota szerint a díványt akarta kidobni a szobából. Elég naiv módon előterjesztést tett a belügyminiszterhez és a főispánhoz, kérve, hogy számolják föl a Pestmegyei Közjóléti Szövetkezetet, mert neki nincs ideje az igazgatóság elnöki tisztének ellátására. A belügyminiszter ebbe természetesen nem mehetett bele, de hajlandó lett volna módját ejteni, hogy Pestmegyében kivételesen ne az alispán, hanem más valaki legyen az igazgatóság elnöke. Ez azonban sértette volna Endre László hiúságát, s ezért a szövetkezet egyelőre maradt úgy, mint volt. De érezvén felelősségének addig alig sejtett súlyát, jónak látta felsőbbségeivel kevésbé ujjat húzni és alkalmazkodóbbá lenni. Pedig fölülről újabb kellemetlenségek érték. Keresztes-Fischer belügyminiszter ugyan továbbra sem gondolt arra, hogy a tisztviselők áthelyezhetéséről szóló új törvény alapján Pestmegyében alapos tisztogatást végezzen, de az újonnan visszacsatolt vármegyékbe igen nagyszámú, éspedig lehetőleg jó minőségű tisztviselőkre volt szükség, mert a visszacsatolt területek közönsége nagyon zúgolódott az odaküldött tisztviselők durva viselkedése miatt. KeresztesFischer ezért utasítást adott az összes főispánoknak, hogy vármegyéjük legjobb tisztviselői közül jelöljenek ki egyeseket oda való áthelyezés végett. Ez az utasítás nekem is szólt. Nekem is kellett néhányat az aljegyzői karból kijelölnöm, s én azokat válogattam ki, akik alispán-főnökük intencióit buzgón szolgálták s akikről leginkább meg voltam győződve, hogy ha 221