Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Az alispán újból elfoglalta helyét mellettem. Egész idő alatt nagyon lesújtottnak látszott. Megsajnáltam. De hát miért is nem hallgatott a jó szóra, miért jár mindég görbe utakon? Mennyivel jobb lett volna mindnyájunknak és a köznek is, ha rendesen viselkedik. A közgyűlés sima lefolyását párthíveink teljes győzelemként ünnepelték. A közgyűlés után még volt időm elmenni a Hungáriába, ahol Bárczay Ferenc MÉP-pártvezérhelyettes

291 politikai ebédet adott. Többnyire törvényhozók voltak jelen, köztük a miniszterelnök és számos más miniszter is. Mikor a belügyminiszter meglátott, mindjárt hozzám sietett és kíváncsian érdeklődött a megyegyűlés mikénti lefolyásáról, mert ő is hallotta, hogy botrány készül. Örült, hogy minden jól ment. Érdekes, hogy az ebéden jelenlevők nagy része szintén úgy értesült, hogy Pestmegye közgyűlésen valami készül, s ezért sokan érdeklődtek nálam, hogy mi történt. Másnap reggel hivatalba menet a megyeház lépcsőjén szembe találkoztam az öreg Endre Zsigával, az alispán apjával. Elfordította fejét. Az alispán pedig még egy nappal később, a közigazgatási bizottság ülésén, egészen elvesztette önuralmát. Olyan furcsán viselkedett, hogy kénytelen voltam erélyesen rácsengetni és rendreutasítani, mire ő tüntetőleg elhagyta az üléstermet. Később jónak látta titkárával megüzenni, hogy rosszul lett és azért kellett hirtelen eltávoznia az ülésről. Ezt mindjárt bejelentettem az ülésen, hogy némileg élét vegyem gyerekes viselkedésének. Ezidőtájt azonban az alispánban állandóan forrt az elkeseredés ellenem. Miért? Igaz, hogy én minden, tudomásomra jutott önkényeskedését visszakoztattam, vagy annak elejét vettem; ha kellett, a legnagyobb eréllyel is. De hát ez volt a törvényes föladatom és ezt kívánta tőlem felsobbségem is. Ez nekem igen szomorú, sőt kellemetlen kötelességem volt, és soha sem mentem túlzásba. Felsobbségem is mindig „higgadt erélyemet" méltányolta. Viszont mások sokszor mondták nekem, hogy „túlságos jó" vagyok vele szemben. Az bizonyos, hogy bármelyik más alispánon, aki úgy viselkedik, mint ő, már régen túladtak volna. De Endre Lászlótól féltek, mert az volt a hit, hogy a német hatalom áll a háta mögött. Hihetőleg ő is ebben a tudatban mert szembeszállni törvénnyel és felsőbbséggel egyaránt. Gerinces alárendeltjeivel szemben kéjelgett a kegyetlenségben. Felsőbbsége köréből pedig skalpvadász módjára képzeletbeli fejbőröket gyűjtött.

292 291 Bárczay Ferenc (1875-1954) földbirtokos, országgyűlési képviselő (1918 előtt alkotmánypárti, 1935 után kormánypárti), а МЕР agrárcsoportjának vezetője 292 Beszélték, hogy van Endre Lászlónak egy zöld vadászkalapja, amelyhez 3 vaddisznóagyar van tűzve, mindhárom dátummal ellátva, amely dátumok egyeznek a tőle kiszolgált 3 főispán (Preszly, Fáy és Barcsay) lemondásának napjával, mint akiket saját elképzelése szerint ő buktatott meg. [A szerző jegyzete.] 219