Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Mindketten közéletünk kiválóságai közé tartoztak és tősgyökeres pestmegyei emberek voltak. A párt megelégedéssel tette magáévá a jelölést. Híre volt, hogy az alispán személyes hívei a közgyűlésen nagy tüntetést készülnek rendezni a fegyelmi eljárás alá helyezett alispán mellett, és boszszúból Rakovszky Ivánt meg akarják buktatni az örököstag-választáson. A pártértekezleten is többen megerősítették, hogy a megyében valóban folyt ily irányú mozgalom és kétségkívül készül valami. Én a pártértekezleten kijelentettem, hogy nem bizottsági tagok részéről semmiféle tüntetést sem fogok eltűrni. A miniszteri leirat fölött pedig a szabályok értelmében vitának helye nincs. Egyébként az alispánnak sem érdeke a vita, mert minél nagyobb tüntetést csinálnak, annál inkább fölhívják erre a semmiképpen sem épületes dologra a nagyközönség figyelmét. Az örökös tagok választására nézve pedig kijelentettem, hogy ilyen illusztris személyiségeket csak egyhangú közfelkiáltással lehet megválasztani, vagy sehogysem. Ezért ha csak tíz bizottsági tag is névszerinti szavazást kér, a választást leveszem a napirendről. A népes pártértekezlet egyértelműen helyeselte álláspontomat, és mindenki ígérte, hogy igyekezni fog ellenzéki hajlamú ismerőseit lecsillapítani. Teleki Mihály pedig, akiről köztudomású volt, hogy б és az alispán kölcsönösen nagy befolyással vannak egymásra, vállalta, hogy az alispánt fogja meggyőzni minden tumultus veszedelmes és káros voltáról. A pártértekezlet tagjai visszatértek a közgyűlési terembe, és hamarosan én is megindultam ugyanoda a hagyományos díszkísérettel, előttem két parádés hajdúval. A folyosón az alispáni hivatal előtt az alispán csatlakozott hozzánk másik két parádés hajdúval. Kézfogással üdvözöltük egymást és hangtalanul haladtunk egymás mellett a dobogó léptekkel masírozó parádés hajdúk után. Mögöttünk pedig titkáraink lépkedtek. A közgyűlési díszteremben a szokásos éljenzéssel fogadták bevonulásunkat. A magyar hiszekegy elmondása után megnyitottam a közgyűlést, ami mindvégig nyugodtan folyt le. Rakovszky Ivánt és Czettler Jenőt közfelkiáltással választották meg örökös bizottsági tagokká. A fegyelmi eljárásról szóló miniszteri rendelet fölolvasása kezdetén az alispán minden tüntetés nélkül távozott, s a közgyűlés közönsége a legnagyobb csendben és fokozott figyelemmel hallgatta végig a nyolc oldalra terjedő rendelet fölolvasását. Csak Blaskovich

290 főjegyzőt kellett néha biztatnom, hogy hangosabban olvassa, mert rossz az akusztika. A fölolvasás befejeztével nyomban kimondtam, hogy tudomásul szolgál. De nem is jelentkezett senki sem szólásra. Az ellenzék néma volt. Pedig a szokatlanul zsúfolt karzat is azt mutatta, hogy botrányt vártak. 29() Blaskovich Lajos (szül.: 1892) jogász, igazságügy-minisztériumi tisztviselő, vármegyei főjegyző 218