Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN A belügyi urakat nagyon meglepte a panama híre, és mindenben helyeselték álláspontomat. A belügyminiszterrel mindjárt nem beszélhettem, mert valami fontos politikai ügyben tárgyalása volt, de a többi urak azonnal készek voltak a megfelelő elintézési tervezet elkészítésére s a miniszter elé terjesztésére. A miniszternek még aznap délután referálták az ügyet. A miniszter előbb aláírta a kész elintézési tervezetet, de nyomban utána mást gondolt. Aggálya támadt, hogy hátha csak téves föltevés a panama híre. Jobban szeretné, - úgy mond - ha a főispán arról előbb teljes bizonyságot szerezne. Fél az esetleges blamázstól. Az tudva volt, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter nagyon szeretett volna Endre Lászlótól, a „bolondtól" szabadulni, és ha valami kétségbevonhatatlan, súlyos fegyelmi vétség merülne föl, pillanatra sem haboznék éreztetni vele a törvény súlyát. Horváth Béláék is már régen végeztek volna vele, de úgy vették észre, hogy a miniszter „fél" Endre Lászlótól. A belügyminisztert ugyanis a német „szövetségesek" nagyon görbe szemmel nézték, viszont Endre László valami rejtett úton a németeknél bennfentes volt és nagy kegyben állott. (A későbbi fejlemények- mint tudjuk - megmutatták, hogy Keresztes-Fischer aggálya nem volt alaptalan.) Részemről az ügy érdekében jobban szerettem volna, ha a belügyminiszteri vizsgáló biztos váratlanul jelenik meg, és elejét veszi, hogy a terhelő iratokat esetleg eltüntessék. De nem volt mit tennem, január 12-én (1943) saját magam kezdtem meg az előzetes vizsgálatot. Magamhoz idéztem Paál István aljegyzőt, a tanúsítványok akkori alispáni előadóját és kihallgattam. Elmondta, hogy valóban állítottak ki szabálytalanul tanúsítványokat, de csak 1939-ben, Pálházy másodfőjegyző idejében. О (Paál) fedezte föl az első ilyen esetet a múlt nyáron s azt az alispánnak rögtön jelentette. Akkor ezt a tanúsítványt alispáni véghatározattal megsemmisítették, és utasítást kapott, hogy nézze át az összes többi ilyen ügyek iratait abból az időből. О összeszedte mind, Összesen 17 ügydarabot, és azokat is hatálytalanították. Ezt a hatálytalanítást az egyes érdekeltek a közigazgatási bírósághoz panasszal támadták meg. Az ezekre vonatkozó iratcsomók össze vannak gyűjtve, de azok nincsenek nála, hanem Zlinszky László

286 ügyésznél vannak, aki az alispán utasítására vette magához. De az ügydarabszámokat tudja és be is mondta azokat. Minderről jegyzőkönyvet vettünk föl. Később előkerült Zlinszky, és akkor kitűnt, hogy az iratok mégiscsak Paálnál vannak. Fölhívásomra elő is hozta, és én lefoglaltam azokat. Telefonon beszéltem Horváth Bélával s a belügyből lejött hozzám Balogh Pál miniszteri tanácsos, a közjogi osztály vezetője. Vele megbeszéltem a továb286 Zlinszky László (1914-1982) jogász, Pest vármegye főügyésze 215