Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VARMEGYE ELÉN vármegyei közgyűlést, és a közgyűlés dönt, hogy akar-e a sérelmezett rendelet ellen a közigazgatási bírósághoz panasszal élni vagy nem. Erre az alispán észbekapott. Bizonyára meggondolta, hogy akkor neki a közgyűlés színe előtt kellene számot adnia, hogy miért akarja Molnárt áthelyezni, s abból a vita során furcsa dolgok derülhetnének ki. Sápadt arccal, zavartan szabadkozott, és nem akart már fölírni ellenem. A belügyminisztériumban Pestmegye székházát már régóta „bolondokházá"-nak hívták. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter pedig Endre Lászlót következetesen „a bolond" néven szokta volt említeni. Részemről csak ekkor ismertem meg valójában Endre Lászlót, és látva teljesen bárgyú magatartását, atyai jóindulattal próbáltam reá hatni, hogy saját érdekében is ne legyen olyan autokrata és annyira agresszív még feljebbvalóival szemben is, hogy senki sem tud kijönni vele. Mikor erre б ellenvetette, hogy ezt még soha senki se sem mondta róla, hozzátettem: „Dehogynem; előttem már három főispánt kiszolgáltál, és mind a három ezt mondta rólad." Még ugyanaznap (február 4.) beszéltem a belügyminiszterrel. Horváth Béla

272 államtitkárral együtt másfél óra hosszat voltunk nála. A miniszter eljárásomat mindenben helyeselte, teljes bizalmáról biztosított, sot szükség esetére szabad kezet adott. Búcsúzásul fanyar mosollyal mondta: „Hát csak küszködj azzal a bolonddal." A következő nap (február 5-én) az alispán reggel fölkeresett hivatalomban. Jelentéktelen ügyekről tett jelentést, amire nem is igen volt szükség. Úgy látszott, hogy ezzel csak ürügyet keresett a közeledésre az előző napok heves jelenetei után. Igen megjuhászodottnak látszott. ígérte, hogy ezentúl az én intencióim szerint jár el. Ez nem csak az említett vita anyagára vonatkozott, hanem egyéb ténykedéseire is, egyes olyan törvényellenes akcióira, amelyek ellen fölügyeleti jogomból kifolyólag óvást emeltem. Február б-án hivatalos útra indultam a vármegyébe. Alpáron kellett találkoznom Bárczay János

273 államtitkár-árvízkormánybiztossal. Az alispán és kísérete két gépkocsin előbb elindult ugyanoda. Örkényben értük utol az alispán kocsiját, amely motortörés miatt elakadt, a másik kocsijuk pedig már előbb járt. Tehát nagy bajban voltak. Az alispánt meghívtam saját kocsimba, ami az előző napok szóvitái után szemmel láthatóan jólesett neki, és enyhítette köztünk a helyzet feszültségét. Alpáron az alispánnal együtt szemléltük meg a Nép- és Családvédelmi Alap háztelepét s az abban létesített kosárfonó- és népies bútor-tanonc iskolát. (Ezek a belügyi kormány alkotásai voltak.) A kormánybiztos kíséreté272 Horváth Béla (szül. 1886) belügyminisztériumi államtitkár 273 Bárczay János (1900-1985) földbirtokos, közigazgatási szakember, kormánypárti képviselő, 1940 és 1944 között földművelési államtitkár, 1952-ben kitelepítették 195