Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ben együtt voltunk a Holt-Tiszánál, majd visszafelé Kiskunfélegyházán is, ahol nekem többrendbeli hivatalos dolgom akadt. Félegyházán az öreg Endre Zsiga,

274 az alispán apja, ottani birtokára vendégül hívott és igen erőltette látogatásomat. De én a legudvariasabban kitértem ez elől, mert nem bíztam többé a alispán megtérésének komolyságában. Annál kevésbé vehettem igénybe vendéglátásukat, mert az alispánnak olyan akcióiról szereztem tudomást, amik már nemcsak az értelmetlenségnek, hanem valóságos önkényuralmi rendszernek voltak a tünetei, s amelyekkel szemben az erélyes föllépés az én hivatali kötelességem volt. Voltaképpen mit akart Endre László? Mi cél vezette? Mi lakott a lelkében? Céltalan hatalomvágy és vak gyűlölet vezette minden lépésénél. Leginkább mint szertelen antiszemita volt ismeretes. De alispán korában ez is csak szóval, mert a zsidók nagyon kifogtak rajta. Egyik tisztviselőtársa, aki nem tartozott az ő klikkjéhez, akként jellemezte őt, hogy „ha kivennék az alispán szájából a zsidó szót, semmi sem maradna az alispánban". A törvényekben teljesen járatlan volt. Aránylag ritkán volt hivatalában. Ehelyett inkább utazott szerte a vármegyében, ahol ünnepeltette magát vagy hatalmaskodott. Helyette az aljegyzők és másodfőjegyzők, ki-ki a saját szakjában, igazgatták a vármegyét. Törvényt, jogot ezek sem ismertek, s az alispán vakon írta alá az eléje tett elintézési tervezeteket. Sőt még azt sem mindég, hanem fölhatalmazta az aljegyzőket, hogy azok írják alá az ő nevét saját intézkedéseikre. Saját maga nevetve dicsekedett, hogy aljegyzői már olyan jól tudják utánozni névaláírását, hogy ő maga sem tud ráismerni, hogy aláírása saját kezétől ered-e avagy másétól. A vármegyei tisztviselők túlnyomó része összetartó klikként az alispán körül tömörült. Némelyikük nem szívesen tette, de tette saját jól fölfogottnak vélt érdekében. Próbáltam egyes tisztviselőkkel privátim elbeszélgetni, és volt olyan tisztviselő, aki bocsánatot kért tőlem, hogy nem mer belépni hivatalos helyiségembe, de ez őt az alispán szemében gyanússá tenné. A gerinces tisztviselők, akik nem tartoztak a klikkhez, üldözésben részesültek. Ebben a szánalmas helyzetben kellett nehezen rendet csinálnom. Evégből eredeti tervemnek megfelelően mindenekelőtt az önkormányzatot akartam életképessé tenni, s az úton kivenni a tisztviselő-klikk kezéből a jogellenes hatalmat. Ez a munkálat elég jól haladt, úgyhogy már 1942. február 10-én megalakult а „МЕР Megyebizottsági Tagcsoportja". A csoport alakuló ülése reggel 9 órára volt jelezve a 10 órakor kezdődő vármegyei közgyűlést megelőzően. A nagy hófúvás miatt sokan kimentették magukat, de a tagok így is szép számmal jöttek össze, s a megalakulás megtörtént. 274 Endre Zsigmond (1865-1944) jogász, földbirtokos, főszolgabíró, Gödöllő kormánypárti képviselője 1939-ig 196