Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Részemről, mint aki a vármegyei életet közvetlen tapasztalásból jól ismertem s az önkormányzatnak régi és őszinte híve voltam, jól láttam ezt. Mint megyebizottsági tag egyik-másik főispánelődömmel sokat vitáztam erről. Főleg Preszly Elemér,

271 aki két ízben és igen hosszú ideig volt Pestmegye főispánja, viselkedett ilyen türelmetlenül az önkormányzattal szemben. Tette ezt leginkább éppen a konstruktívabb fölszólalókkal és ezek között velem szemben is. Az ügyrendről az elnökkel nagyon vitázni bajos volt, de négyszemközt barátilag többször vontam Preszlyt kérdőre, hogy voltaképpen mit akar elérni ezzel a szóláskorlátozással. — A szocialistákat és társaikat, akik hamis propagandákat folytatnak itt, nem bántod, - mondtam neki — de minket akarsz elhallgattatni? — Nekem az időm nagyon drága, — válaszolta Preszly — legalább nektek kellene e tekintetben belátóbbnak lenni. — De nem csak a te idődről van itt szó — igyekeztem meggyőzni. — Minket kormánypárti képviselőket maga Bethlen miniszterelnök figyelmeztetett, hogy a megyék gyűlésein ne engedjük át a szót teljesen a szocialistáknak, hanem ellensúlyozzuk ott őket. Ami pedig a te idődet illeti, a helyzet az, hogy a kisgyűlés jó félóra alatt rendszerint letárgyalja az egész tárgysorozatot. Ha mi megtennénk neked azt a szívességet is, hogy még napirend előtt sem szólalnánk föl, akkor a kisgyűlés kizárólag a szélső baloldal propagandaórájává süllyedne, az önkormányzat pedig kiveszne a vármegyéből. Mint főispán is ezen az állásponton maradtam, helyreállítani a komoly vármegyei önkormányzatot. E téren az első teendő a vármegyei Magyar Élet Pártjában (a MEP-ben) a megyebizottsági tagcsoport megszervezése volt. Ez iránt megtörténtek a kezdő lépések. A megbízható bizottsági tagokat fölkérték a belépésre, s ezek tömegesen léptek be a pártba. Voltak elég számosan olyanok is, többnyire miniszteri és egyéb más magas állást viselt egyének, akik nem akartak ugyan pártkötelezettséget vállalni, de azért őszintén támogatták imént vázolt politikámat. Azokat a veszélyeket, amikre figyelmemet fölülről előre fölhívták (nyilasság és az alispán zabolátlansága), nem tartottam súlyosnak és reméltem, hogy az illetőket szép szóval jobb meggyőződésre tudom juttatni. Ezért velük szemben, a legjobb indulattal eltelve, egyelőre a várakozás és megfigyelés álláspontjára helyezkedtem. Ez a várakozás a nyilasokkal, illetve azokkal szemben, akiket odafent a pestmegyei nyilasok vezéreinek tekintettek, jóra is vezetett. Csakhamar ők maguk jöttek hozzám azzal, hogy szeretnének az országos kormánypártba 271 Preszly Elemér (1877-1971) jogász, parlamenti képviselő, államtitkár, 1920 és 1935, majd 1936 és 1938 között Pest vármegye főispánja 192