Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM megtaláltuk a legjobb módját, hogy minél közelebb legyünk a néphez, és a nemzeti érdekek szolgálata mellett az egyes egyéneket is közös akarattal minél inkább igazukhoz segíthessük. Közéleti küzdelmeim során ekkor immár másodízben éreztem, hogy kicsavarták kezemből a fegyvert, amit pedig jó irányban és nem eredmény nélkül használtam. Képviselői bukásomnak némi epilógusai is voltak. Képviselőségem idejére a belügyminisztérium részéről szabadságolva voltam. Jogom volt bármikor újból elfoglalni belügyi helyettes államtitkári állásomat. De én nem kívántam már tovább szolgálni. Végleg nyugdíjba mentem, amely alkalommal (1931) a kormányzó nekem az államtitkári címet adományozta. A részemről indított bűnvádi eljárást a Pestvidéki Törvényszék Tápiószelén a községházánál tárgyalta, és megállapította, hogy a terheltek a szóban levő hamis híreket tényleg terjesztették és azok alkalmasok voltak a választóknak a képviselőjelölttől való elidegenítésére, de az értelmi szerzőt mégis föl kellett menteni, mert a terhelő tanúk csupán azt igazolták, hogy ezeket a hamis híreket az új választások kiírása előtt koholta vagy terjesztette, amely időpontban azonban jogilag még nem lehetett képviselőjelöltről szó. Ellenben Fejős Gáspár györgyei parasztlegényt a törvényszék két hónapi elzárásra ítélte, mert ő még később is terjesztette a fölmentett vádlottól koholt, hamis híreket. Képviselői bukásom egyik legnagyobb triumfálója a nagykátai zsidóság volt, és mégis alig egy-két évvel azután azok vezére, Garzó nagykátai ügyvéd előttem és a nagy nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a legközelebbi képviselőválasztáskor a kátai zsidóság uni sono énrám szavaz. Én csodálkozva kérdeztem: „De miért, mikor én semmit sem változtam?" „Azért, — felelte Garzó - mert mióta nem az úr a mi képviselőnk, itt minden a feje tetején áll, és senki sem tudja, hogy mit akar, még a hatóságok sem." Ebben sok igazság volt, mert abban az időben szinte szokássá vált Nagykátán éjjel a zsidók ablakainak a beverése. Az is igaz, hogy az efféle hitványságok elképzelhetetlenek voltak a kátai kerületben, míg ott az én szavamra hallgattak. Az új képviselő nem sok vizet zavart s a gyenge főszolgabíró valóban nem csak vezetni nem tudta járását, de azt sem tudta már, hogy ki után „kullogjon". A politikával a parlamenti életből kiesve sem szakítottam teljesen. Pestmegyének és Budapest fővárosnak egyaránt törvényhatósági bizottsági tagja lé171