Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM vén, ezek önkormányzatában megvolt a lehetőségem, hogy közérdekű kérdéseket nyilvánosan tárgyalhassak. S erre éppen ebben a korszakban (a 30as években) könnyen kaphatott az ember impulzust, amikor az ún. „nagypolitikában" elég sűrűn történtek olyan dolgok, vagy merültek föl olyan szándékok, amelyekkel szemben — Horatiussal szólva — „difficile fuit sadram non scribere".

231 Alig zajlottak le az 1931. évi képviselőválasztások, amelyekből Bethlen István pártja ismét duzzadó erővel került ki, Bethlen addig mindig bukhatatlannak látszó uralma hirtelen összeomlott. A választások után Stájerország hegyei között még nyugodtan élvezte nyári szünetét. Helyette otthon Klebelsberg kultuszminiszter vezette ideiglenesen a kormányt. Ugyanakkor az európai, nagy gazdasági válság már kulminált, s a helyettes magyar miniszterelnök kénytelen volt általános bankzárlatot elrendelni. Mikor Bethlen gyanútlanul hazajött szabadságáról és átvette újból hivatala vezetését, a kormány táborán kívül álló Teleszky

232 jelentkezett nála és megkérdezte tőle, van-e tudomása arról, hogy Magyarország az államcsőd küszöbén áll. Bethlen azt felelte, hogy erről nincs tudomása, de majd érdeklődik. Érdeklődött, és látva a helyzetet, harmadnap visszavonhatatlanul lemondott állásáról.

233 A megkínált Teleszky nem vállalta a kormányalakítást, és egy évig Károlyi Gyula gróf állt a kormány élén. Azután jött Gömbös Gyula (1932). Gömbös Gyula a húszas években az ún. „fajvédő" mozgalomnak volt a vezére. Ezt a mozgalmat abban az időben a zsidóság a legszélsőbb antiszemitizmusnak mondta. Pedig nem csak szélsőséges nem volt, de voltaképpen antiszemitának sem volt nevezhető, mert akciói nem lépték túl a mozgalom nevében foglalt keresztény magyar „fajvédelem" határait. Márpedig a zsidóságnál fajvédőbb nemzetet nem produkált a világtörténelem. Az antiszemitizmus csak Gömbös halála után, német befolyásra, sőt végül a németek akciójaként jelentkezett. A magyar zsidóságban azonban megvolt a hajlandóság minden olyan mozgalmat is antiszemitának minősíteni, amely a trianoni szörnyű országcsonkítás következtében beállott gazdasági és lelki válság idején az igen szűkössé vált magyar kenyér arányosabb elosztását sürgette, mert az országcsonkítás következtében keletkezett óriási számú értelmiségi magyar proletariátus csupa keresztényekből állott, míg a zsidó értelmiséget az nem érintette. 231 „Nehéz szatírát nem írni." Az idézet Juvenalistól való. 232 Teleszky János (1868—1939) pénzügyi szakember, pénzügyminiszter 233 A történteket pontosítani szükséges: Bethlen ekkor Olaszországban, a Lidón nyaralt. Lemondása pedig július 15-i hazaérkezése után több mint egy hónappal következett be. 172