Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIAN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM téri tárca vállalására fölkérni, de nem rögtöni átvétellel, hanem csak pár hónappal későbbre és sohamegnemadomra. Egyszer egy pénzügyi törvényjavaslat került a parlament elé, melynek némely rendelkezéseivel mi, a keresztény-nemzeti gondolat hívei nagyon elégedetlenek voltunk. Ekkor Horánszky Dezső

200 képviselő, a puritán jellemű, kiváló közgazdász félrevont engem és négyszemközt azt mondta: Teljesen igazgatok van, de hagyjátok a dolgot, mert ez a hozandó törvény úgy sem lesz végrehajtva. Tudniillik — tette hozzá — szeptemberben már ő lesz a pénzügyminiszter (ezt júniusban mondta) és ő nem fogja végrehajtani. Ezután elbeszélte azt is, hogy nemrégen Bethlen magához kérette a nyaralójába. A kora hajnali órákra tűzött ki neki terminust és akkor fogadta pongyolában. Ilyen szokatlan időben és módon ajánlotta föl neki a pénzügyi tárcát szeptemberre, amit ő el is fogadott. Ezt a bizalmas közlést örömmel vettem tudomásul. Azonban nemcsak a nyári szünet, hanem már szeptember és október is elmúlt. Valamikor november vége felé aztán megkérdeztem Horánszky Dezsőtől, hogy mi van már az ő pénzügyminiszterségével. E kérdésre Horánszky arca hirtelen lángvörös lett és azt felelte: „Kérlek, én soha nem fontos, hogy leszek-e vagy nem, de ha közben mást gondolt, lehetett volna benne (ti. Bethlenben) legalább annyi tisztesség, hogy bármivel kimentse magát, de erre sem érdemesített engem." Ezt tudván, efféle lehetőségre gondoltam Rassayval szemben is, mikor 1924 őszén Rassay fölszólalt a nemzetgyűlésen és beszédében afféléket is mondott, hogy a kormánypártban „titkos fajvédők" vannak, akiket a párt vezetősége szeretne a pártból kiugratni, de azok nem ugranak. Közben a szintén jelenvolt Bethlen felé jelentőségteljesen kacsingatott, majd hirtelen rámmutatva így szólt: „Ön is titkos fajvédő, Viczián képviselő úr!" Erre én összefont karokkal és a legnagyobb nyugalommal rögtön visszaszóltam Rassaynak: „Miért mondja, hogy titkos fajvédő vagyok, mikor mindig nyíltan védtem a fajomat." Ez a válasz Rassayt szemmelláthatóan meglepte. Bethlenre tekintett, aki mogorván nézett maga elé és egyetlen arcizma sem rezdült meg. Hamarosan ezután (1924. október 24-én) bővebben is válaszoltam Rassaynak, a nemzetgyűlés naplójának följegyzése szerint is e szavakkal: „Rassay képviselő úr azt mondta, hogy nála sokkal előkelőbb helyről már háromnegyed éve igyekeznek engem kiugratni a pártomból, de én nem ugrom. (Derültség. — Eckhardt Tibor: Inkább marasztalják.) Én is olvastam ilyenféle híreket egyes liberális lapokban, de óva intem Rassay képviselő urat, hogy e lapok híreinek fölüljön, még akkor is, ha azt a lapot esetleg ő saját maga szerkeszti is. (Derültség a jobboldalon). Ezek a lapok nemcsak 200 Horánszky Dezső (1869-1927) agárpolitikus, országgyűlési képviselő 144