Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM az én kiugratásomról írnak, hanem Rassay úrnak egységes pártba való belé­péséről is, már pedig Rassay úr tudja legjobban, hogy egyik sem következett be. (Eckhardt Tibor: Man kann nie wißen.) Legyen meggyőződve Rassay képviselő úr, hogy az én pártom vezetőségében van annyi férfias nyíltság, hogy ha bármikor kifogása van valamelyik párttag ellen, azt elsősorban az illető párttaggal, illetve a párt értekezletével fogja közölni és nem köti az el­lenzék orrára. (Eckhardt Tibor: Ez tényleg így illenék. —Almásy László párt­elnök így is van.) Lehetséges, hogy a Rassay-pártban az volt a szokás, de ta­lán éppen ezzel magyarázható meg, hogy egész pártja otthagyta." Tény, hogy Rassay soha sem lépett be a Bethlen-pártba és még kevésbé lett belőle igazságügyminiszter. Az 1926/31. évi országgyűlés egyik legtöbb izgalommal járó aktusa volt a fő­városi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló 1928. évi törvény­cikk tárgyalása. Ez a törvény az első világháború után, már a harmadik volt ugyanebben a tárgyban. E törvény megalkotásának előzményeiként tudnunk kell a következő­ket: a Wolff Károly vezérlete alatt álló fővárosi Keresztény Községi Párt 1920-ban nagy abszolút többséggel jutott be a városházára. A Keresztény Községi Párt Sipőcz Jenőt választotta meg polgármesterévé és Sipőcz a kor­mány bizalmából kormánybiztosi minőségben a főpolgármesteri teendőket is ellátta. Később azonban a kormány elhidegült a Keresztény Községi Párt­tal szemben és a városházán új községi pártot alakított Községi Polgári Párt néven, melynek elnöke Kozma Jenő, 201 vezére pedig a gázgyári igazgatóból főpolgármesterré előlépett Ripka Ferenc 202 lett. Bethlen miniszterelnök azzal okolta meg ennek a pártnak a szükségessé­gét, hogy az összefogja azokat a „konstruktív liberális" elemeket, akik nem hajlandók a keresztény pártba belépni. Ez a párt kimondottan a kormány pártja volt, de nem volt azonos a parlamenti kormánypárttal, úgyhogy vol­tunk többen kormánypárti képviselők, akik mint városatyák nem a Ripka­vagy Kozma-pártnak, hanem a Keresztény Községi Pártnak voltunk a tagjai. Az 1924. évi községi választások alkalmával, amelyeken már a szociál­demokraták is résztvettek, elszánt hadjárat indult a Keresztény Községi Párt ellen és Sipőcz Jenő polgármester kibuktatására, egyrészt balfelől, de jobbról is, a Ripka-párt részéről. A baloldali pártok biztosra vették az ő ab­szolút többségüket, viszont a kormány is bizakodott, hogy saját községi pártja a „kinevezett" tagokkal együtt erosebb lesz a keresztény pártnál és ez utóbbival együtt abszolút többségben átveheti a vezetést a városházán. 201 Kozma Jenő (1879—1943) ügyvéd, kormányfőtanácsos, képviselő 202 Ripka Ferenc (1871-1944) 1925-26-ban Budapest főpolgármestere, várospolitikus, felsőházi tag 145

Next

/
Thumbnails
Contents