Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
I. IFJÚSÁGOM Szele később régi helyén újjá épült és legkésőbb a XVIII. század közepén már megjelentek ott a község „örökös urai", a Dubraviczky-ivadékok. Állítólag az az oszlopsoros Túri-kúria volt az ő hajlékuk, amely később hosszú időn át a Geszner-család, az 1944. évi orosz invázió idején pedig Hulják ezredes tulajdona volt. A hazatérő Dubraviczkyek közül alighanem Péter volt az első, aki átvette ősei szelei örökét. De akkor már nem az egész szelei határ volt az ő tulajdonuk. A falu határa közben oktávákra oszlott és egyes oktávák is tovább osztódtak. Dubraviczky Péter halála után (lehet, hogy életében is) már csak két oktáva volt Dubraviczky kézen, Péter fiaié. Éspedig Dubraviczky Antalé a Külsőmező (cca. 2-3 ezer hold), Dubraviczky Bálinté pedig a Csíkos. A falutól északra fekvő harmadik oktávát (Kishomok és Szőlőkalját) akkor a Battikcsalád bírta. A falutól délre volt a Káldy-oktáva. (Dubraviczky Péter sógoráé.) A Káldy-család alig száz év alatt kihalt, és birtokuk zsidó kézre jutott, majd kiparcellázták. A hozzá tartozott kúria, a katolikus templom közelében legutóbb Virányi Ferenc altábornagy 2 tulajdona és lakhelye volt. Ábrahám-telek, Gyürky Ábrahám 3 birtoka a Zmeskál-, majd Majláthörökösökre szállt és hamarosan az is zsidó kézre került. Volt Komjáthy-oktáva is, melynek jelentékeny részét a Vicziánok bírták zálogban. Egyik tulajdonos Komjáthy be is házasodott a Viczián-családba. E zálogbirtok vissza nem váltott része az ősiség megszűntével (1848) a Vicziánok végleges tulajdonába ment át. Hihetőleg a Tercsy-, később Nikléczy-birtok is a község déli határában terült el, amelyből a Vicziánok is örököltek. A Dubraviczkyek valamikor büszke nagyurak voltak Szelén. Főleg Antal úr érezte magát még mindég Szele örökös urának s ennek érzetében szerette hangoztatni, hogy „ahol neki öllel, ott másnak csak araszttal mérnek". Bálint pedig fényesfogataira volt büszke. Mikor sallangos, négylovas, fényes hintóján útra kelt Szeléről - miként még száz év múlva is sűrűn emlegették — valahányszor áthajtottak valamelyik népesebb falun, el nem mulasztotta figyelmeztetni Kása nevű parádés kocsisát: „Durrants Kása! Hadd tudják meg, hogy a Bálint jön". És Kása kocsis megsodorta a hosszú szíjostort. Az ostor durrant és elegánsan odalegyintett az ostorhegyes ló fületövére. A pompás paripák pedig kecsesen szedték lábaikat végig a falun. Akárki megnézhette. De alig száz év alatt elmúlt a Dubraviczkyek kora. Bálint örökösei eladták Csíkost. Ez is zsidó kézre került. De máshol jó módban éltek. Elek, a cs. 2 Virányi Ferenc altábornagy (szül. 1868, Vencsellő, Szabolcs vm.), a Tápiószelei Társaskör elnöke 3 Gyürky Ábrahám (1836-1901) főispán, főrendiházi tag 13