Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM dorn azt is, hogy hol tenyésznek a Pakotstól említett varangyos békák, ami­ket az о állítása szerint a titkos szervezetek gyűlölködő szelleme termelt ki." „Az undok gyűlölet varangyos békái" is ugyanott termelődnek ki, Pa­kotsék titokban működő szabadkőműves páholyaiban. Ennek bizonyítására példaképpen mindjárt föl is olvastam a Reform-páholy főmesterének a sza­badkőművesség 1904. október 29-30-án tartott budapesti vándorgyűlésén el­mondott beszédét, melyben egyebek között így szólott: „Nem akarunk mi itt egy háremet alkotni, ahol elvénhedt eszme-odaliszkok járnak, és mi va­gyunk a háremorök [...] A szabadkőművességnek újra hozzá kell látnia azon munkákhoz, amelyet el nem hanyagolhat, ha áruló nem akar lenni maga ellen: A jövendő forradalmak békés előkésztésének szent és dicső munkájához. (Élénk tetszés és taps, ti. a szabadkőműves vándorgyűlésen.) És ki az a botor vagy gaz, aki szemünkre lobbanthatja, hogy ezért forradal­márok vagyunk? Mi azt akarjuk, hogy [...] a szeretet eszközeivel győzhes­senek ezek az eszmék, ha lehet, de egy erős gyűlölség fegyverével is, ha kell." Hangsúlyoztam, hogy a fölszólalásomban nem szenzációhajhászás ve­zet, hanem csakis a szabadkőművesség részéről jövő provokálásra válaszo­lok. De teszem ezt azért is, mert a történetírás szempontjából fontosnak tar­tom, hogy ne kerüljenek a nemzetgyűlés naplójába ellenmondás nélkül olyan adatok, amelyek nemcsak a közönséget, de az utókort is félrevezet­hetnék. Ezért állítom, és bizonyítani fogom, hogy a magyar szabadkőmű­vesség titkos társaság és feloszlatása ellenére ma is működik. A baloldal el­lenvetésére, hogy a szabadkőművességnek jóváhagyott alapszabályai van­nak, megjegyeztem, hogy ez igaz, de éppen azért lett föloszlatva, mert alap­szabályok ellenére és titkosan működött. Alapszabályaik nem tudnak eskü­ről vagy fogadalomról és ők mégis (valamennyi tag) esküt tesznek. Titkosságukat mutatja az is, hogy saját külön, titkos nyelvük van, hosz­szú szótáruk az egyes fogalmak megjelölésére, ami arra szolgál, hogy „pro­fán" emberek esetleges jelenlétében is közölhessék titkos gondolataikat sza­badkőműves társaikkal. Vannak titkos jeleik (torokjel, szívjel, hasjel és egye­bek). Van titkos kis és nagy vészjelük. A fopáholy minden évben külön „szót" állapít meg, ami szintén arra szolgál, hogy a szabadkőművesek ma­gukat egymással titokban megismertethessék. Szertartási könyveik is titko­sak. Nyomtatott folyóiratukat (Kelet) és egyéb kiadványaikat csak szabad­kőművesek olvashatták. Miért kellett volna ennyire titkolózniuk, ha nem lettek volna titkos ter­veik, amik az egyesület feloszlatásakor irataik lefoglalásával mind napfény­re is jutottak. Annak bizonyításaként, hogy a szabadkőművesség a feloszla­tása után is működött, ami már magában véve is titkos és tiltott működést jelent, hivatkoztam a tettenért gyöngyösi Akác-páholy esetére, ahol a Szim­bolikus Nagypáholy is három taggal volt képviselve. 133

Next

/
Thumbnails
Contents