Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ES KOROM A szabadkőművesség eme térhódításának az lett az eredménye, hogy Budapesten igen termékeny talajra talált a vörös forradalom. Éspedig csakis Budapesten, mert vidéken a forradalmi szellemnek alig volt talaja. Mikor aztán a fölébredt keresztény-nemzeti gondolat a társadalom megszervezésében igen nagy sikereket ért el, a destrukció a sikerek okát el sem tudta másban képzelni, mint földalatti munkában, miben az ő saját sikereik gyökereztek és ezért indították a koncentrikus támadást. De adatok hiányában csak úgy vaktában hadakoztak a lenni vélt „boszorkányok" ellen. Pakots az б említett cikkében eféléket írt: ,yégre beismerésben vannak (?) Eveken át vakmerően tagadtak s mikor néhányan az ellenzékből a jogrend, a tisztesség, a törvény fanatikusai sorából, köztük Vázsonyi, a titkos szervezetek veszedelmes és sokszor gyalázatos üzelmeire hívták föl a figyelmet ama bizonyos Kálmán királlyal felelték: De strigis, quae non sunt.

188 [...] A titkos szervezetek földalatti gonosz szellemét el kell végre földelni, de úgy, hogy soha többet napvilágra ne settenkedhessek. A titkos szervezetek szelleme is kitermelte az undok gyűlölet varangyos békáit." Ez ellen a koncentrikus támadás ellen szólaltam föl a költségvetés vitájánál 1926. április 29-én. E beszédemben a közvetlen előttem beszélt Nagy Vince szavaiba kapcsolódtam bele. Azzal kezdtem, hogy helyeslem Nagy Vincének a kormányhoz intézett fölszólítását, amelyben követeli, hogy a kormány kemény kézzel irtsa ki a titkos társaságokat. Nagy Vince — mondtam - erőpróbaképpen és a kormányra nézve presztízskérdésként állította oda, hogy a kormány meg tud-e birkózni a titkos egyesületekkel, igen vagy nem. Én is hangsúlyoztam, hogy elítélem a titkos egyesületek destruktív működését. De csodálkozásomat fejeztem ki, hogy a túloldal a veszedelmet csupán éppen azokban az állítólag létező titkos egyesületekben látja, amelyekben a támadók szerint maga a kormány, illetve a kormány tagjai is részesek. Mert ha volnának is ilyen szervezetek, akkor is a közhatalmat törvényes alapon gyakorló, felelős személyek titkos szervezete sokkal kevesebb veszélyt rejtene magában, mint az olyan titkos szervezet, amelyben nincs benne a kormány, tehát amelyben sem hivatalosan, sem privátim nem tud ellenőrzést gyakorolni. De ám tessék — mondtam — a jobboldali titkos egyesületeket is üldözni, ha vannak ilyenek. De ne tessék alaptalanul gyanúsítani. Pakotsnak is azt mondtam, hogy ha vannak „boszorkányok", akkor mondja meg Pakots azt is, hogy hol vannak és kik azok, mert Pakots éppúgy, mint társai, egy olyat sem tudtak megjelölni. „Én a magam részéről - így folytattam beszédemet — készséggel eleget teszek az Önök fölhívásának, és leleplezem azt az egyetlen titkos társaságot, amelyről tudok. Ez a szabadkőművesség. És megmon188 „Boszorkányokról, amelyek nincsenek..." 132