Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM fölolvasását, - mondtam - (Zaj.) mert ezután már inparlamentáris kifejezések következnek, amiket a levél írói a »nagyságos elvtársakkal« szemben használnak. (Derültség a jobboldalon.) Ez a levél több mint 2 milliárd koronáról szól. De ez csak egy célra befolyó összeg és csak egy szakszervezetnél. De befolynak pénzek minden szakszervezetnél egyéb célokra is. Vagyis itt a munkásoknak nagyon sok milliárdjáról van szó. Ahol ilyen horribilis összegeket kezelnek, ott nagyon is szükséges az évenkénti közgyűlés, és nem lehet ezt elütni azzal, hogy soha nem létező rendkívüli közgyűlések vagy helyi csoportok sehol sem létező állítólagos önkormányzatában számolnak el. (Úgy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minden negyedévben vizsgálat van! Mit akar?)" A szociáldemokrata képviselők ismét csak a hatósági vizsgálatokra hivatkoztak. Pedig ez csak rendőri intézkedés. Ez is mutatja, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt-szakszervezetek igazgatása mennyire nélkülözte a demokratizmus minimumát is. Peyer Károly a „paritásos munkaközvetítés" intézményét is védelmébe vette velem szemben efféle szavakkal: „Hogyan lehet bűnül felróni, hogy munkás és munkaadó együtt foglalkoznak bizonyos föltételek mellett munkaközvetítéssel és védekeznek az ellen, hogy némely lelkiismeretlen kontárok csináljanak a tisztes és rendes iparnak szennykonkurrenciát? Mi kifogásolni való van azon, hogy a munkaközvetítés sorrendben történik? Mi jogon akar valaki előbb munkához jutni, ha előtte van valaki, aki hetek és hónapok óta van munka nélkül?" Februári beszédemben erre azt feleltem, hogy „az én szavaimba nem lehet belemagyarázni azt, hogy az elhelyezés sorrendjét kifogásoltam. Erről egyáltalán nem is beszéltem. A »paritásos munkaközvetítés« hibája a munkaközvetítés monopolizálásában és a szakszervezeti terrorban van, mert ez teszi a munkást helyhezkötötté. (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elvileg talán az sem kifogásolható, hogy munkás és munkaadó együtt foglalkoznak munkaközvetítéssel, de nem szabad, hogy ez a munkaközvetítés monopóliummá váljék, különösen akkor, mikor törvényeink értelmében állami munkaközvetítés is van. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem monopólium, hanem paritás.) Amit pedig a szakszervezeti vezető urak szennykonkurrenciának neveznek, nem mindég szennykonkurrencia. Olvastam, ha jól emlékszem, a Typografia című lapban, hogy egy nyomdászkisiparost a paritásos munkaközvetítő súlyosan elmarasztalt, mert saját nyomdájában saját családtagját alkalmazta. (Nagy mozgás.) Ez is szennykonkurrencia volt? Azt kérdem az én kisgazda képviselőtársaimtól, - mondtam folytatólag — mi lenne, hogyha a szakszervezeteknek a paritásos munkaközvetítésnek és kollektív szerződésnek „áldásai" a mezőgazdaságra is kiterjednének (Nagy mozgás.), és mikor a kisgazda a saját gazdaságában az eke szarva mellé ál121