Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM lítja a saját fiát, jönne a paritásos nagyhatalom és azt mondaná: El innen, neked nincs jogod itt szántani, ide mi majd más valakit vezényelünk ki, te pedig majd ott dolgozol, ahová mi küldünk? (Nagy zaj.) Ismerve kisgazdáink temperamentumát, azt hiszem, ebből nagy baj lehetne. (Varsányi Gábor: Kissé agyonvernék.) Ugyebár fölháborító volna? És azt szegény nyomdászkisiparost a tetejébe még meg is büntette a paritásos. Úgy látszik, hogy a szennykonkurrencia és szennyverseny elleni védekezés jelszava alatt sok minden elfér, talán még a kisipar megfojtása is, mert ez irányban »paritásos" harc folyik nagyipar és szakszervezeti vezetők részéről. (Nagy mozgás.) Magam is azt hangsúlyozom, hogy a munkásság jogos érdekeit meg kell védelmezni, de kétségtelen, hogy a kisiparosságnak is joga van az élethez. A kisipar léte a munkásságnak is érdeke, mert a kisipar láncszem a nagytőke és munkás között. A kisipar a munkás előmenetelének legtermészetesebb lépcsőfoka és följutása a polgári sorsba, és a mi kisiparosaink túlnyomó része a munkások sorából került ki. Bővebben szólhatnék a kisipar elleni harcról, de tekintettel az idő előrehaladott voltára csupán egy jellemző esetet említek meg. Mikor 1910-ben a budapesti nyomdászfőnök-egyesület és a nyomdászszakszervezet kiküldöttei a kollektív szerződést tárgyalták, Krausz Soma,

171 a munkaadók előadója egyebek között így jellemezte a szerződés tervezetét: »A tervezet beterjesztői modern nemzetgazdasági elvek talapzatáról nézik a kérdést és szerintük a kárhozatos, magával tehetetlen, a munkásjólétet előbbre vinni már ingatagságánál fogva is képtelen kisipar pusztulása felett kevés könnyet kell hullatni.« E kijelentésből az látszik, hogy a főnökegyesület maga is úgy ítélte meg, hogy az akkor tárgyalt szerződés alkalmas a nyomdászkisipar megjelölésére és a főnökegyesület képviselői mégis azt kívánták a szakszervezet vezetőitől, hogy csak olyan kisiparosnak adjanak munkásokat, aki a főnökegyesületbe belép és magára nézve kötelezőnek ismeri el azt a kollektív szerződést, amely a kisipar megölésére alkalmas, (Zaj a szélsőbaloldalon.) tehát a kisipartól is megkövetelték a kényszertársulást. (Klárik Ferenc: Aki nem tartja be a kollektív szerződést, ahhoz bizony nem küldenek munkást dolgozni. Azért kollektív szerződés!) [...] A szakszervezeti urak egyes kérdésekben a főnökegyesület képviselőivel hetekig vitáztak, de egyetlen kifogásoló szavuk sem volt akkor, mikor a kisiparosoknak az ő vesztükre szolgáló szerződésbe belekényszerítéséről volt szó. Ebbe a legkönnyebben beleegyeztek." Szomjas Gusztáv

172 gúnyosan jegyezte meg: „nagyon demokratikus", mire Várnai Dániel azt felelte neki: „Soká fogják még maguk ezt megérteni!" 171 Krausz Soma (1867—1910) nyomdaigazgató, a Krausz Soma és Társa nyomdavállalat tulajdonosa 172 Szomjas Gusztáv (1870—1936) Hajdúböszörmény kormánypárti képviselője, később főispán 122