Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM lítja a saját fiát, jönne a paritásos nagyhatalom és azt mondaná: El innen, neked nincs jogod itt szántani, ide mi majd más valakit vezényelünk ki, te pedig majd ott dolgozol, ahová mi küldünk? (Nagy zaj.) Ismerve kisgazdá­ink temperamentumát, azt hiszem, ebből nagy baj lehetne. (Varsányi Gá­bor: Kissé agyonvernék.) Ugyebár fölháborító volna? És azt szegény nyom­dászkisiparost a tetejébe még meg is büntette a paritásos. Úgy látszik, hogy a szennykonkurrencia és szennyverseny elleni védeke­zés jelszava alatt sok minden elfér, talán még a kisipar megfojtása is, mert ez irányban »paritásos" harc folyik nagyipar és szakszervezeti vezetők ré­széről. (Nagy mozgás.) Magam is azt hangsúlyozom, hogy a munkásság jo­gos érdekeit meg kell védelmezni, de kétségtelen, hogy a kisiparosságnak is joga van az élethez. A kisipar léte a munkásságnak is érdeke, mert a kisipar láncszem a nagytőke és munkás között. A kisipar a munkás előmenetelének legtermészetesebb lépcsőfoka és följutása a polgári sorsba, és a mi kisiparo­saink túlnyomó része a munkások sorából került ki. Bővebben szólhatnék a kisipar elleni harcról, de tekintettel az idő előreha­ladott voltára csupán egy jellemző esetet említek meg. Mikor 1910-ben a bu­dapesti nyomdászfőnök-egyesület és a nyomdászszakszervezet kiküldöttei a kollektív szerződést tárgyalták, Krausz Soma, 171 a munkaadók előadója egye­bek között így jellemezte a szerződés tervezetét: »A tervezet beterjesztői mo­dern nemzetgazdasági elvek talapzatáról nézik a kérdést és szerintük a kárho­zatos, magával tehetetlen, a munkásjólétet előbbre vinni már ingatagságánál fogva is képtelen kisipar pusztulása felett kevés könnyet kell hullatni.« E kijelentésből az látszik, hogy a főnökegyesület maga is úgy ítélte meg, hogy az akkor tárgyalt szerződés alkalmas a nyomdászkisipar megjelölésére és a főnökegyesület képviselői mégis azt kívánták a szakszervezet vezetőitől, hogy csak olyan kisiparosnak adjanak munkásokat, aki a főnökegyesületbe belép és magára nézve kötelezőnek ismeri el azt a kollektív szerződést, amely a kisipar megölésére alkalmas, (Zaj a szélsőbaloldalon.) tehát a kisipartól is megkövetelték a kényszertársulást. (Klárik Ferenc: Aki nem tartja be a kollek­tív szerződést, ahhoz bizony nem küldenek munkást dolgozni. Azért kollek­tív szerződés!) [...] A szakszervezeti urak egyes kérdésekben a főnökegyesü­let képviselőivel hetekig vitáztak, de egyetlen kifogásoló szavuk sem volt ak­kor, mikor a kisiparosoknak az ő vesztükre szolgáló szerződésbe belekénysze­rítéséről volt szó. Ebbe a legkönnyebben beleegyeztek." Szomjas Gusztáv 172 gúnyosan jegyezte meg: „nagyon demokratikus", mire Várnai Dániel azt fe­lelte neki: „Soká fogják még maguk ezt megérteni!" 171 Krausz Soma (1867—1910) nyomdaigazgató, a Krausz Soma és Társa nyomdavállalat tulaj­donosa 172 Szomjas Gusztáv (1870—1936) Hajdúböszörmény kormánypárti képviselője, később főispán 122

Next

/
Thumbnails
Contents