Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Peyer kifogásolta, hogy éppen a nyomdászszakszervezetet támadtam, holott Peyer szavai szerint az összes szakszervezetek között az a legdemokratikusabb, sőt „már szinte túlzásba menően demokratikus". Erre megjegyeztem, hogy nagyon örülök Peyer eme megállapításának. Ez nagyon megkönynyíti föladatomat, mert fölöslegessé teszi, hogy észrevételeimmel az összes szakszervezetek alapszabályaival operáljak, bár azok mind kezemnél vannak. Hanem elegendő lesz csupán a nyomdászok alapszabályaira hivatkoznom, mert abból már a nemzetgyűlés tudni fogja, hogy ami ott reakciósán van szabályozva, az az összes többi szakszerveteknél is legalább olyan reakciós. Peidl Gyula sem tagadta már, hogy rendes közgyűléseket nemigen szeretnek tartani, de б meg azzal védekezett, hogy a szakszervezeti alapszabályok a rendes közgyűlések pótlásául gondoskodnak arról, hogy rendkívüli közgyűléseket viszont quantum satis tarthassanak. És ezekben a rendkívüli közgyűlésekben virágzik az б önkormányzatuk. Ezzel szemben idéztem a húsiparos-szakszervezet alapszabályainak 10. §-át, amely szerint „rendkívüli közgyűlés összehívandó, ha a vezetőség vagy a felügyelőbizottság kívánja, vagy ha a tagok 3 A része azt a tárgy megjelölésével kérelmezi. (Élénk derültség a jobboldalon. — Benárd Ágost: Ez diktatúrát jelent!)" S ehhez még megjegyeztem, hogy „ennek a szakszervezetnek több ezernyi tagja az egész országban szerteszórtan él. Ezek 3 A részének aláírását összegyűjteni technikai lehetetlenség, illetve olyan hosszú időt és annyi költséget igényelne, hogy aki ezt a szabályt alkotta, az nyilván nem akarta, hogy a munkásság rendkívüli közgyűlést hivathasson össze." (Igaz, úgy van! a jobboldalon.) De ne aprózzuk a dolgot - folytattam tovább beszédemet. - Peyer képviselő úr kijelentette, hogy a Rothenstein úrék nyomdászszakszervezete az összes között a legdemokratikusabb szakszervezet. Nézzük hát, hogy a szóban levő kérdést miként van szabályozva a legdemokratikusabb szakszervezetben. (Derültség a jobboldalon.)" Fölolvastam a nyomdász-szakszervezet alapszabályának 32. §-át, amely így szól: „»Rendkívüli közgyűlés tartandó: a.) ha azt a választmány bármikor elhatározza, b.) a felügyelő bizottság, mindegyik kerület, vagy négy fiók kellően megindokolt kívánságára.« Azt, hogy a kérelem kellően meg van-e indokolva, a vezetőség (Rothenstein úr) bírálja el. (zaj és derültség a jobboldalon). Ha ő nem találja indokoltnak, akkor nincs rendkívüli közgyűlés." Ezzel Peidl meséje a rendkívüli közgyűlésekben virágzó önkormányzatról teljesen összeomlott. Peyer már nem is említette a rendkívüli közgyűléseket („quae non sunt"), 170 de ő meg azt vitatta, hogy a szakszervezeti önkormányzat az ún. he170 amelyek nincsenek 118
